Grace klinika » Idézetek innen-onnan

“Azért leszünk orvosok, hogy életeket mentsünk. Azért leszünk orvosok, hogy jót tegyünk. Azért leszünk orvosok, mert kell az adrenalin, az eufória, a lökés. De amire emlékszünk a nap végén, az a veszteség, amit álmatlanul visszapörgetünk éjjelenként. Az a fájdalom, amit okoztunk. A baj, amit nem orvosoltunk. Az életek, amiket tönkretettünk vagy nem mentettünk meg. Vagyis az orvoslás a gyakorlatban alig hasonlít az eredeti célhoz. A tapasztalat nagyon gyakran nyakatekert és fenekestül felfordul.
…
A nap végén az orvoslás gyakorlata kevéssé hasonlít az álmunkra. Azért leszünk orvosok, hogy életeket mentsünk. Azért leszünk orvosok, hogy jót tegyünk. Azért leszünk orvosok, mert kell az adrenalin, az eufória, a lökés. De amire emlékszünk a nap végén, az a veszteség, amit álmatlanul visszapörgetünk éjjelenként. Az a fájdalom, amit okoztunk. A baj, amit nem orvosoltunk. Az életek, amiket tönkretettünk vagy nem mentettünk meg. A nap végén a valóság távol áll a reményeinktől. A valóság a nap végére legtöbbször nyakatekert és fenekestül felfordul.
…
Néha a világ a feje tetejére áll. És aztán valahogy valószínűtlenül, amikor nem is várnánk, a világ ismét helyre áll.”

Grace klinika

“Eljön egy pont az életünkben, amikor hivatalosan felnőtté válunk. Elég idősek leszünk, hogy szavazzunk. Igyunk. És más felnőttes dolgokban veszünk részt. Hirtelen elvárják, hogy felelősség teljesek legyünk. Komolyak. Felnőttek. Megnövünk. Megöregszünk. De felnövünk-e valaha is?
…
Valahogy felnövünk. Családunk lesz. Férjhez megyünk. Elválunk. De többnyire ugyanazok a problémáink, mint 15 évesen. Mindegy mennyit növünk. Vagy öregszünk. Akkor is örökké botladozunk. Örökké keresgélünk. Örökké fiatalon.”

Grace klinika

“Mielőtt orvosok lettünk, orvostan hallgatók voltunk. Akkoriban rengeteget tanultunk a kémiáról. Szerves kémia. Biokémia. Mindent megtanultunk. De ha két ember közötti kémiáról van szó, csak egy dolog számít. Vagy ott van. Vagy nincs.
…
A kémia. Vagy ott van. Vagy nincs. “

Grace klinika

“Van egy tipikus sebész vonás. Talán büszkeségből, vagy mert kemények akarunk lenni, de egy vérbeli sebész nem ismeri el, hogy segítségre szorul, ha nem feltétlenül muszáj. Egy sebész nem kér segítséget, mert keményebb annál. Minden sebész cowboy. Kívülről kemény. Nehézfiú. Legalábbis szeretik ezt hinni.
…
A lelke mélyén mindenki hinni szeretné, hogy lehet kemény. De a keménység nem csak az erőről szól. Az elfogadásról is. Néha meg kell engednünk magunknak, hogy egy percre ne legyünk kemények. Nem kell a nap minden percében keménynek lennünk. Néha el lehet lazulni. Sőt vannak percek, amikor kifejezetten ez a legjobb megoldás. Ha okosan tudunk percet választani.”

Grace klinika

“A sebészek okkal tanulják meg forgatni a szikét. Szeretjük azt mutatni, hogy kemény hidegfejű tudósok vagyunk. Eljátszani, hogy semmitől sem rettenünk meg. De az igazság az, hogy azért leszünk sebészek, mert a lelkünk mélyén reméljük, hogy legyőzzük azt, ami kísért minket. A gyengeség, a törékenység, a halál.
…
Nemcsak a sebészekre igaz. Igazából senkit nem ismerek, akit ne kísérteni valami vagy valaki. És valahányszor megpróbáljuk egy szikével kivágni a fájdalmat, vagy elrejteni a szekrény mélyére rendszerint belebukunk. Csak úgy tűnnek el a randa foltok, ha új lapot nyitunk. Vagy eltemetünk egy régi történetet. Hogy végre-végre megnyugodjon.”

Grace klinika

“Az életben csak egyetlen dolog biztos. Leszámítva a halált és az adózást. Mindegy mennyire próbálkozol. Mindegy mennyire jók a szándékaid. Akkor is hibázni fogsz. És megbántasz másokat. És téged is megbántanak. És ha fel akarsz épülni csak egyetlen dolgot mondhatsz: megbocsátok.
…
Bocsáss meg és felejts! Ezt mondják. Ez jó tanács, de nem túl gyakorlatias. Ha megbántanak vissza akarunk vágni. Ha valaki igazságtalan mi igazságra törekszünk. Megbocsátás nélkül a régi viták nem ülnek el. A régi sebek nem hegednek. És a legtöbb, amit remélhetünk az az, hogy egy nap szerencsénk lesz és feledni tudunk.”

Grace klinika

“Az orvosok sok mindent adnak egy betegnek. Gyógyszert adunk vagy tanácsot. És legtöbbször osztatlan figyelmet is kapnak tőlünk. De a legnehezebb, amit egy betegnek megadhatunk, közölni az igazságot. Az igazság kegyetlen. Az igazság kellemetlen. És nagyon gyakran az igazság fáj. Az emberek azt mondják az igazat akarják hallani. De tényleg akarják?
…
Az igazság fáj. Legbelül senki nem akarja tudni az igazságot. Főleg, ha túl mélyre szalad. Néha azért mondunk igazat, mert egyszerűen nem mondhatunk mást. Néha azért mondunk igazat, mert hangosan ki kell mondanunk ahhoz, hogy meghalljuk. És néha azért mondjuk ki az igazat, mert nem bírjuk megállni. És néha kimondjuk, mert minimum ennyivel tartozunk.”

Grace klinika

“A kórházban minden nap látunk függőséget. Sokkoló, hogy hányféle függőség létezik. Túl sima ügy volna, hacsak a drog, a pia és a cigi volna. A legnehezebb a leszokásban az, hogy akarjunk leszokni. Hiszen nem véletlenül lettünk függők. Nem. Sokszor. Túl sokszor a dolgok, amik életünk normális részeként indulnak; egyszer csak átcsapnak megszállottságba, megrögzöttségbe. Kezelhetetlenné válnak. A mámort keressük. A mámort, ami mellett minden homályba vész.
…
A függőség átka az, hogy sosem ér jó véget. Mert a legvégén, bármi is volt az, ami a mennybe repített, már nem esik jól és fájni kezd. De azt mondják nem szokunk le, amíg el nem érjük a mély pontot. De honnan tudjuk, hogy ez hol van.Nem számít mennyire fáj valami van, hogy elengedni még fájdalmasabb.”

Grace klinika

“A gyógyításban a változás elkerülhetetlen. Új sebészeti módszereket találnak ki, a műtéti eljárások fejlődnek. A szaktudásunk folyamatosan bővül. Az újításról szól minden. Semmi nem marad sokáig ugyanaz. A változást vagy megszokjuk vagy megszökünk előle.
…
Változás. Nem szeretjük. Félünk tőle. De nem tudjuk elkerülni. És vagy megszokjuk a változást vagy megszökünk előle. Felnőni fájdalmas és aki nem ezt mondja, hazudik. De az igazság, hogy néha minél inkább változnak a dolgok, annál kevésbé változik bármi is. És néha … néha a változás jó. Néha a változás jelent mindent.”

Grace klinika

“A vezető szerep felelősséggel jár. Minden egyes beteg a sebészeti osztályon a te saját beteged, akár te vágtad fel őket akár nem. A szike nálad van. Rá kell tudnod nézni egy családra és azt mondani mindent megtettünk, hogy megmentsük a gyermeküket, a férjüket, a nejüket. Leragadsz. Más emberek családján segítesz. Ez olyan nagy felelősség, hogy ezért jobban vigyázol idegen emberek családjára. A sajátodat meg feláldozod.”

Grace klinika

“A sebészeti képzésnek sosincs vége. Minden beteg, minden tünet, minden műtét egy vizsga. Egy lehetőség, hogy megmutassuk, hogy mit tudunk és hogy még mit kell tanulnunk.”

Grace klinika

“Mind arról álmodunk, hogy egyszer boldogok leszünk, ha végre elértük a céljainkat. Pasit találunk, a gyakornokság lejár. Ez az álom. Egyszer megvalósul. De ha emberből vagyunk, azonnal másról kezdünk álmodozni. Mert, hogy ha ez álom inkább felébrednénk, de azonnal.
…
Egy ponton be kell látnunk, hogy az álomból rémálom lett. Elhitetjük magunkkal, hogy a valóság jobb. Meggyőzzük magunkat, hogy jobb nem is álmodozni. De a legerősebbek, a legelszántabbak kitartanak az álmok mellett. Vagy hirtelen egy olyan új álomba csöppenünk, amire nem is számítottunk. És akkor ráébredünk, bármily valószínűtlen is, hogy reménykedünk. Egy kis szerencsével rájövünk, hogy minden dacára, az élet dacára a legnagyobb álom, hogy még képesek vagyunk álmodni.”

Grace klinika

“Mi gyakornokok tudjuk, hogy mit akarunk. Sebészek akarunk lenni és ezért bármit megteszünk. Gyilkos vizsgákkal kínlódunk, 100 órákat dolgozunk hetente, órák hosszat állunk egy műtőben szünet nélkül. Mondj bármit, megtesszük. A legnehezebb azonban összeegyeztetni azt a vágyunkat minden más vágyunkkal, hogy sebészek legyünk.
…
Túl sokszor van, hogy azt az egyet, amit legjobban akarunk nem kaphatjuk meg. A vágy összetöri a szívünket. Kikészít. A vágy tönkreteheti az életünket. De bármilyen nehéz is akarni valamit. Azok szenvednek leginkább, akik nem tudják mit akarnak.”

Grace klinika

“Egy beteg múltja ugyanolyan fontos, mint a tünetei. Az alapján tudjuk eldönteni, hogy egy szúró fájdalom szívroham-e? Hogy egy fejfájás tumor-e? Néha a betegek azonban megpróbálják átírni a múltjukat. Azt mondják, hogy nem dohányoznak, vagy elfelejtenek megemlíteni egyes gyógyszereket, ami egy műtétnél halálhoz vezet. Félresöpörhetünk bármit, de a múltja egyszer úgyis mindenkit utolér.
…
Sokan gondolják, hogy a múltunk nélkül az életünk semmit nem ér. Egy ponton mindenkinek választania kell. Beérjük az ismerttel? Vagy lépünk egyet az új felé? Mindenkit kísért a múltja. A múltunk az, ami formál, vezet minket. A múltunk felszínre tör, újra meg újra, meg újra. Nem szabad elfelednünk néha a legfontosabb múlt az, amit ma írunk.”

Grace klinika

“Egy sebésznek mindig van terve. Arra, hogy hol vág, hogy hol kapcsol, hol ölt. De még a legjobb terveknél is adódhatnak komplikációk. A dolgok néha félresiklanak. És hirtelen kínos szituban találod magad.
…
Az a baj a tervekkel, hogy nincsenek bekalkulálva a váratlan dolgok. Ezért ha csavart labdát kapunk, akár a műtőben akár az életben muszáj rögtönöznünk. Persze vannak, akiknek ez jobban megy, mint másoknak. Van, aki végül a B tervre fanyalodik. És azzal boldogul. És néha …, amit akarunk épp az, amire szükségünk van. Máskor meg … Néha bizony új tervre van szükség.”

Grace klinika

“Az emberek rengeteg rejtett sebet hordoznak magukban. Mint a személyes múltjuk titkos térképét. Diagramot minden régi sebükről. A legtöbb régi seb begyógyul és nem marad más csak egy heg. De valami nem heged. Néhány sebet mindenhová magunkkal viszünk és bár a vágás a múlté a fájdalom ott lebeg.
…
Mi a rosszabb? Egy friss seb, ami még szörnyen fájdalmas vagy egy régi, aminek már be kellett volna gyógyulnia, de nem így történt. Talán tanulhatunk a régi sebeinkből. Emlékeztetnek arra, hogy hol voltunk és mit éltünk át. Megtanítanak arra, hogy mit kerüljünk el a jövőben. Szeretjük ezt hinni. Csak hogy nem ez történik, igaz? Vannak dolgok, amiket meg kell tanulnunk újra, és újra, és újra.”

Grace klinika

“Léteznek orvosi csodák. Bár mi, akik a tudományra esküdtünk fel nem szeretünk hinni a csodák létezésében. De léteznek. Történnek dolgok, amikre nincs magyarázat. Nem irányíthatjuk őket, de megtörténnek. Tényleg történnek orvosi csodák. Nap, mint nap. De nem mindig akkor, amikor történniük kellene.
…
Egy ilyen nap végén oly sok ima meghallgatásra talál. De sok másik nem. Élünk a csodával, ha rátalálunk. Átnyúlunk a szakadékon. És néha, bár lehetetlennek tűnik és nélkülöz minden logikát. Átérünk.”

Grace klinika

“Mint mondtam a dolgok eltűnnek. A fájdalom semmivé válik. A vér megáll az ereinkben. És az emberek, az emberek meghalnak. Lenne még mondandom. Rengeteg. De eltűntem.”

Grace klinika

“Az eltűnés gyakori a tudományban. Egy betegség hirtelen elmúlhat. Tumorok szívodhatnak fel. Felnyitunk valakit és észrevesszük, a rák eltűnt. Nem tudni miért. Bár ritka, de megesik. Téves diagnozisnak hívjuk. Azt mondjuk, az elején nem látszott. Bármit mondunk csak az igazat nem. Az életben gyakran tűnnek el dolgok. Ha valami olyan tűnik el, amiről nem is tudtunk, hiányzik?”

Grace klinika

“Egy sebész mindig a legrosszabb eshetőségekben gondolkodik. Nem engedjük meg magunknak, hogy a legjobbra számítsunk, mert túl sokszor van, hogy a legjobb elmarad. De olykor-olykor valami hihetetlen történik. És hirtelen a legjobb reálissá válik. És olykor-olykor megtörténik a csoda is. És minden józan ítélőképességünk ellenére reménykedni kezdünk.
…
Orvosként megszoktuk, hogy a betegeknek csak tényeket mondunk, de amit ők igazán tudni akarnak az az, hogy elmúlik-e a fájdalom. Hogy jobban lesznek-e. Hogy meggyógyulnak-e. A betegeink azt akarják tudni, hogy vajon van-e remény.De elkerülhetetlen, hogy szembetaláljuk magunkat a legrosszabb eshetőséggel. Ha a beteget cserben hagyja a teste és a tudomány által ismert összes gyógymód is csődöt mond, mikor a legrosszab eshetőség bekövetkezik, mi már csak a reménybe kapaszkodhatunk.”

Grace klinika

“Senki nem azt tervezi, hogy az élete csak úgy eltelik. Mind azt hisszük, hogy nagy emberek leszünk. És attól a naptól fogva, hogy eldöntjük, sebészek leszünk tele vagyunk szép reményekkel az új feladatokat és az embereket illetően, akiken segítünk majd. Hisszük hogy megváltjuk a világot. Szép reményeink vannak azzal kapcsolatban, hogy kik leszünk és hová jutunk. És egyszer ott leszünk.
…
Mind azt hisszük, hogy nagyok leszünk és csalódunk, ha a reményeink nem valósulnak meg. De néha a reményeink alaptalanok. Néha amire számítunk könnyen elhaványul amellett ami váratlanul ér. Miért ragaszkodunk a reményeinkhez? Mert amire számítunk az tartja bennünk a lelket. A reményeink tartanak talpon. Amire számítunk az csak a kezdet. Amire nem számítunk attól változik meg az életünk.”

Grace klinika

“A nap végén mikor véget ér a stressz csak arra vágyunk, hogy közel legyünk valakihez. És mikor igyekszünk távolságot tartani és úgy tenni mintha nem törödnénk egymással általában nagy kamu. Kutatunk és eldöntjük kit akarunk a közelünkben. És ha megtaláltuk ezeket az embereket, ragaszkodunk hozzájuk. Mindegy mennyire bántottuk meg őket. Akik még a nap végén is velünk vannak, őket érdemes megtartani. És persze néha közel lehet túl közel van. De néha a személyes terünk ilyen megsértése az, amire pontosan vágyunk.”

Grace klinika

“Orvosként ismerjük mások titkait. A kórtörténetüket. A szexuális hátterüket. A bizalmas információ éppoly fontos egy sebész számára, mint a szike. És éppoly veszélyes is. Titkokat őrzünk. Muszáj. De nem minden titkot tudunk megőrizni.
…
Bizonyos szempontból az árulás elkerülhetetlen. Ha a testünk elárul. Gyakran a műtét a megoldás kulcsa. Ha egymást áruljuk el. Ha egymást áruljuk el, a megoldás kevésbé egyértelmű. Bármit megteszünk, hogy helyreállítsuk az elveszett bizalmat. De vannak olyan sebek, olyan árulások, amelyek olyan mélyek, olyan súlyosak, hogy lehetetlen helyreállítani, amit veszítettünk. És ha ez megtörténik, nem tehtünk mást, minthogy várunk.”

Grace klinika

“A legtöbb ember nem tudja, hogy az emberi szemnek van egy úgynevezett vakfoltja a látótérben. Van a világnak egy része, amelyre szó szerint vakok vagyunk. A gond csak az, hogy néha a vakfoltunk elhomályosít olyan dolgokat is, amik fölött nem kéne átsiklani. Néha a vakfoltnak hála az életünk vidám és üde.
…
Ha a vakfoltunk működésbe lép, az agyunk talán nem is kompenzál. Talán meg akar védeni. “

Grace klinika

“Sebészként megtanuljuk keresni a kórt. Néha könnyű felismerni a bajt. Legtöbbször lépésről lépésre kell haladni. A felszínen kezdeni, a baj bármilyen jele után kutatni. Egy duzzanat, egy seb, egy váratlan tumor után. Legtöbbször nem tudjuk első ránézésre megmondani, hogy mi baja lehet egy embernek. Végtére is kívülről teljesen épnek tűnhet, de ami belül van az egész más történetről árulkodik.
…
Nem minden seb felületi. A legtöbb seb sokkal mélyebb, mint hinnénk. De szabad szemmel nem látható. És vannak olyan sebek, amelyek meglepetésként érnek minket. De minden sebre vagy betegségre érvényes, hogy le kell ásni és a baj valódi forrását megtalálni. És ha megtaláltuk a bajt gőzerővel próbáljuk helyrehozni.”

Grace klinika

“Hogy jók legyünk, tényleg jók legyünk sebészként elhivatottságot igényel. Akarnunk kell felemelni azt a szikét és vágni. Akár több kárt okozunk vele, mint hasznot, akár nem. Minden az elhivatottságról szól. Mert ha az nincs meg jobb, ha már a legelején fel se emeljük a szikét.
…
Néha még a legjobbaknak is gondot okoz az elhivatottság. Néha meglepő, ahogy hagyjuk kicsúszni az elhivatottságunk tárgyát a kezünk közül. Elhivatottnak lenni bonyolult. Máskor meg meglepődünk, milyen elhivatottak tudunk lenni. Az igazi elhivatottság erőfeszítésekkel jár és áldozatokkal. Ezért van, hogy néha porul járunk míg rájövünk, hogy elővigyázattal legyünk elhivatottak.”

Grace klinika

“Először is nem árthatunk, orvosként erre esküszünk fel. De ettől még ártunk és aztán jön a bűntudat. És arra nincs eskü, hogy hogy kezeljük ezt. A bűntudat soha nem jár egyedül. Hozza a barátait a kételyt és a bizonytalanságot.
….
A legfontosabb, hogy ártani nem szabad, de könnyű ezt mondani. A világ összes esküjét letehetjük, de a helyzet az, hogy ettől még a legtöbben folyton csak ártunk. Néha segíteni akarunk, de gyakran többet ártunk vele. Aztán a bűntudat felüti szörnyű fejét. Dehogy mihez kezdessz vele, az rajtad áll. Választhatunk. Vagy hagyjuk, hogy a bűntudat visszakergessen minket a viselkedéshez, ami egyszer már bajba kevert. Vagy tanulunk belőle és igyekszünk tovább lépni.”

Grace klinika

“A sebészi rezidensség egy pontján a legtöbb gyakornok rájön, hogy ki is ő, mint orvos és hogy milyen sebész lesz majd belőle. Ha megkérdezed megmondják. Általános sebész leszek. Ortopéd sebész. Idegsebész. Ezek az elnevezések nemcsak magát a szakterületet jelölik. Segítenek az önmeghatározásban, mert a műtőn kívül a legtöbb sebész nemcsak, hogy nem tudja ki is ő, de rájönni is fél.
…
Tudom voltak vitáink és sajnálom, hogy nem jelentkeztem. Hiszitek vagy sem én próbáltam jóvá tenni a dolgokat. Tudom, hogy haragszotok, de remélem megbocsájtotok. Úgy látszik, hogy néha helytelenül kell cselekednünk. Néha nagyot kell hibáznunk, hogy helyre tudjuk tenni a dolgokat. Hibázni fájdalmas, de csak így tudhatjuk meg, hogy kik vagyunk valójában. Én már tudom ki vagyok, tudom mit akarok. Enyém életem szerelme és egy új szív. …”

Grace klinika

“A sebészek többnyire vad és teljességgel valószínűtlen műtétekről álmodnak. Egy ember összeesik egy étteremben. Felnyitjuk egy vajazó késsel és szívbillentyűt egy faragott répa darabbal helyettesítjük. De olykor olykor egész másról álmodoznak. A legtöbb álmunk elillan az ébredéssel. Száműzzük az agyunk mélyére. De néha elhisszük. Hogyha elég erősen akarjuk, az álom folytatodik.
…
Az álom egyszerű. Az élvezet jó. És a dupla élvezet még jobb. A fájdalom rossz. És nincs olyan, hogy kevésbé fáj. De a valóság más. Az igazság az, hogy a fájdalom azért van, hogy eláruljon valamit. De csak kevés élvezet van, amit hasfájás nélkül kiélvezhetünk. De talán így van jól. Talán az a dolgok rendje, ha néhány álmunk örökre csak álom marad.”

Grace klinika

“Minden egyes percben az emberi agy 14 milliárd neuronja aktiválodik 220 km/h-ás sebességgel. Legtöbbjük felett nincs hatalmunk. Ha kiráz a hideg. Ha libabőrösök leszünk. Ha izgulunk, az adrenalin szint emelkedik. A test magától követi a saját impulzusait és azt hiszem részben ezért olyan nehéz kordában tartani a saját testünket. De persze néha vannak inpulzusok, amiket nem akarunk kordában tartani. Később aztán megbánjuk.
…
A test saját impulzusainak a rabja. De attól vagyunk emberek, amit kontrolálni tudunk. A vihar után, a roham után, miután a pillanat heve elszállt. Lehiggadunk és feltakarítjuk a szemetünket. Megpróbálhatjuk elengedni a múltat. De a múlt ismétli önmagát.”

Grace klinika

“A műtőben az idő elveszíti jelentését. Varratok és életmentés közben. Az óra nem számít többé. 15 perc, 15 óra. Odabent a műtőben a legjobb sebészek mellett repül az idő. A műtőn kívül ellenben az idő előszeretettel billent minket fenéken. Még a legerősebbeket is meg tudja lepni. Lelassít, áldogál, végül megfagy. És mi ott ragadunk a pillanatban, és moccani sem bírunk, sem az egyik, sem a másik irányba.
…
Az idő rohan. Az idő senkire nem vár. Az idő begyógyítja a sebeket. De mindannyian arra vágyunk, hogy több időt kapjunk. Időt, hogy talpra álljunk. Időt, hogy felnőjjünk. Időt, hogy felejtsünk. Időt.”

Grace klinika

“Az embernek sok mindenre van szüksége, hogy azt érezze, él. Családra. Szeretetre. Szexre. De csak egy dolog kell, hogy tényleg élhessünk. Egy dobogó szív. Ha veszélyben van a szívünk kétféleképp reagálhatunk. Vagy elfutunk vagy támadunk. Röviden azt mondhatnám harcolunk vagy menekülünk. Ösztönös. Nem irányíthatjuk. Vagy mégis?”

Grace klinika

“Azt tanítják nekünk hogy hét fő bűn létezik. Mind ismerjük a legnagyobbakat: torkosság, kevélység, bujaság. De nem beszélünk túl sokat a haragról. Talán azért, mert azt hisszük, hogy a harag nem veszélyes. Mert kordában tartjuk. A lényeg az, hogy talán alábecsüljük a haragot. Pedig sokkal veszélyesebb lehet, mint hinnénk. Végülis ha a bűnös viselkedésről van szó, ez is bekerül a top hétbe.
…
De akkor miben különbözik a harag a másik hat főbűntől? A válasz pofon egyszerű, ha behódolunk a kevélységnek vagy az irigységnek, azzal csak önmagunkat bántjuk. A bujasággal vagy a fösvénységgel is csak magunknak ártunk vagy talán még egy két embernek. De a harag, a harag sokkal rosszabb. A harag minden bűn anyja. És nem elég, hogy a harag elveszi az eszünket, de ha bekövetkezik sok más embert is magunkkal ránthatunk.”

Grace klinika

“Mindannyian úgy rombolunk az életben, mint elefánt a porcelánboltban. Egy törés itt, egy horzsolás. Kárt teszünk magunkban és másokban is. A nehéz az, hogy próbálunk rájönni, hogyan kezeljük a sérülést, amit okoztunk vagy amit nekünk okoztak. Néha a sérülés váratlanul ér minket. Néha azt hisszük, hogy helyre hozhatjuk a kárt. De néha úgy ér miinket a sérülés, hogy nem is látjuk előre.
…
Mindenki sérült úgy látszik. Csak van, aki jobban, mint mások. Gyerekkorunk óta cipeljük a sérüléseinket. Aztán felnőttként visszaadunk mindent, amit kaptunk. És persze mindannyian okozunk sérüléseket. És aztán minden erőnkkel megpróbáljuk megmenteni, ami menthető. “

Grace klinika

“A sikeres gyakornokság kulcsa mindaz, amit feladunk. Az alvás, a barátok, a normális élet. Mindezt feláldozzuk azért a csodás pillanatért, a pillanatért amikor hivatalosan is sebészek leszünk. Néha napján persze úgy tűnik megéri meghozni azt a sok áldozatot. De azért vannak olyan napok is, amikor minden hatalmas nagy áldozatnak tűnik. És végül ott vannak az olyan áldozatok is, amikről magunk sem tudjuk miért szükségesek.
…
Egy bölcs ember egyszer azt mondta, hogy bármit megkaphatsz az életben, ha minden mást feláldozol érte. Ezt úgy értette, hogy mindennek megvan a maga ára. Így mielőtt csatába szállsz jó, ha átgondolod mit vagy hajlandó veszíteni. És túl gyakori, hogy ha azt tesszük, ami jól esik, akkor eltekintünk attól ami helyes. És ha beengedsz valakit, akkor le kell döntened a sok falat, amit életed során építettél. Persze a legnagyobb áldozatok azok, amiket nem látunk előre. Van, hogy nincs időnk terveket gyártani, döntést hozni, vagy felmérni az esetleges veszteségeket. Mikor ez történik, mikor a csata választ minket és nem fordítva, akkor kiderülhet, hogy az áldozat nagyobb, mint amit el tudunk viselni.”

Grace klinika

“Egy izgalmas kosárlabda meccs bárkit könnyen a székhez szegezhet. Ez a játék a dicsőségről szól, a fájdalomról és a közvetítésről. De vannak ennél magányosabb játékok is. Játékok, amiket mindannyian magunkban játszunk. A társasjátékok, a fejtörők mind időtöltésre valók, hogy feldobják az életünket és elvonják a figyelmünket a valódi történésekről. Vannak olyanok, akik imádnak játszani, bármit. És vannak olyanok is, akik a játékot mindig túlzásba viszik.
…
Az élet nem szurkolásból áll. Nyerünk, veszítünk, vagy döntetlen az állás. A játékban benne vagyunk, akár akarjuk akár nem. Tessék csak, pörölj a bírókkal, írd át a szabályokat, csalj egy kicsit, pihenj meg és figyelj a sebeidre, de játssz. Játssz! Játssz erősen és gyorsan! Játssz lazán és szabadon! Játssz úgy, mintha nem lenne holnap! Na jó, nem az számít, nyerünk-e vagy sem, hanem hogy hogy játszunk. Igaz?”

Grace klinika

“Az egyetem udvarán van egy csodatévő szobor. A diákok hosszú évek óta megdörzsölik az orrát, hogy szerencsét hozzon. Az első éves szobatársam mindenkinél jobban hitt a szobor erejében, így aztán minden egyes vizsga előtt el kellett kísérnem, megdörzsölgetni az orrát. Talán jobban tette volna, ha inkább tanul. Ugyanis kibukott másodévben. De az biztos, hogy mindannyiunknak meg vannak a magunk babonái. Ha nem mágikus szobrokban hiszünk, akkor elkerüljük a járdarepedéseket vagy mindig a jobb cipőnket vesszük fel először, fán kopogunk, pókot látni reggel bajt jelent. A világért sem haragítanánk magunkra az Isteneket.
…
A babonák az olyan dolgok közötti űrt töltik be, amelyeket irányíthatunk és amelyeket nem. Itt egy penny felveszed és szerencse ma végig Veled lesz. Senki nem akarja elszalasztani a jó szerencséjét, de ha elmondjuk 33-szor az segít? Valaki tényleg odafigyel rá? De ha senki nem figyel, akkor meg minek csináljuk ezt a sok furcsaságot? Minek? Hiszünk a babonákban, mert azt mindannyian nagyon jól tudjuk, hogy nincs mindenre válasz. És tudjuk, hogy az élet rejtélyes dolgokat tartogat. Ne becsüld le a voodoo-t akárhonnan is jön.”

Grace klinika

“A betegek mindig megmondják nekünk, orvosoknak, hogy hogy végezzük a munkánkat. Csak varrja össze, tegyen rá tapaszt és aztán engedjen haza. Könnyű úgy gyors megoldást javasolni, hogy nem tudunk sokat a problémáról, ha nem tudjuk a mögöttes okokat vagy egyszerűen azt, hogy milyen mély is a seb valójában. Az első lépés a gyógyulás felé az, hogy pontosan beazonosítjuk, honnan ered a gond, de az emberek ezt nem szeretik hallani. El kell felejtenünk a múltat, ami idejuttatott bennünket, elhesegetnünk az esetleges jövőbeni komplikációkat, és ambuláns gyógyírt kell találnunk.
…
Orvosként, barátként, emberilényként megteszünk minden tőlünk telhetőt. De mint tudjuk a világ tele van váratlan fordulatokkal és épp amikor átlátnánk a világot a talaj kicsúszik a lábunk alól és megint padlóra kerülünk. Kis szerencsével megússzuk egy kis horzsolással, amit egy ragtapasz eltakar. De néhány seb mélyebb, mint első látásra tűnik és egy ambuláns kezelésnél többet igényel. Néhány seb esetében le kell tépnünk a tapaszt, hogy levegőt kapjon és idővel meggyógyuljon.”

Grace klinika

“Na jó. Néha napján még a legjobbak is hoznak elhamarkodott döntéseket, rossz döntéseket. Döntéseket, amikről tudjuk, hogy megbánjuk őket abban a pillanatban, abban a percben vagy legkésőbb mikor eljön a másnap reggel. Vagyis hát nem igazán bánjuk meg, mert legalább akkor abban a percben megpróbáltuk. De … de mégis valami legbelül arra sarkall, hogy őrültséget csináljunk. Valamit, amiről tudjuk, hogy úgyis megfordul és a visszájára sül el és mégis, csak azért is megtesszük. Csak arra célzok, hogy ki mint vet úgy arat. Azt kapjuk vissza, amit adunk. A karma az oka és akárhogy is nézzük a karma szívás. Megmondtam, a bosszú szar ügy.
…
Így vagy úgy a karmánk rákényszerít, hogy szembenézzünk önmagunkkal. Szembenézhetünk a karmánkkal vagy megvárhatjuk, hogy egyszer csak hátulról mögénk lopakodjon. Így vagy úgy, de a karmánk mindig ránk talál. És az igazság az, hogy sebészként nagyobb esélyünk van mint másnak, hogy az egyensúlyt magunk felé billentsük. Bárhogyan is próbálkozunk, nem menekülhetünk a karmánk elől, mert követ minnket. Azt hiszem nem panaszkodhatunk a karmára. Nem igazságtalan és nem is váratlan, csak helyre billenti az egyensúlyt. És mégha olyasmira készülünk is, amiről tudjuk, hogy ezáltal a karmának esélye van ellenünk fordulni. Nos azt hiszem egyértelmű, hogy mindenképp megtesszük”

Grace klinika

“Hosszas gondolkodás, és számtalan álmatlanul töltött éjszaka után úgy döntöttem, hogy nem létezik olyan, hogy felnőtt. Kiköltözünk, beköltözünk, elköltözünk a családunktól és sajátot alapítunk. De az alapvető bizonytalanságok, az alapvető félelmek és a sok régi seb mind velünk együtt nőnek. És mikor már hatalmába kerítene minket az érzés, hogy az élet és a körülmények most már arra kényszerítettek minket, hogy végleg felnőjünk … az anyánk hirtelen ilyesmit mond … sőt mi több ilyesmit … Felcseperedünk, megnövünk, megöregszünk. De az esetek döntő többségében mégis csak gyerekek maradunk, akik futkosnak a játszótéren és veszettül próbálkoznak beilleszkedni.
…
Úgy hallottam, hogy fel lehet nőni, csak eddig még nem találkoztam olyannal, akinek sikerült. Ha nincs szülő, akinek ellentmondjunk megszegjük a saját magunk által felállított szabályokat. És kiborulunk, ha a dolgok nem a szánk íze szerint mennek. A legjobb barátainkkal titkokat pusmogunk a sötétben. Ott keresünk vigaszt, ahol találunk. És reménykedünk, minden észérv és minden tapasztalatunk ellenére. Mint a gyerekek, sose adjuk fel a reményt.”

Grace klinika

“Meglátszik minden beteg szemében. Érezni a leheletét, a halál leheletét. Egyfajta hatodik érzékkel. Mikor a túlvilági lét közelít felénk, megérezzük, hogy jön. Mi a legnagyobb álmod, amit mindenképpen megvalósítanál, mielőtt meghalsz?
…
A kórházakban úgy tartják, hogy tudjuk. Tudjuk, hogy mikor halunk meg. Néhány orvos szerint látszik a betegek tekintetében. Néhányan azt mondják érezni egy szagot, a halál szagát. Megint mások szerint létezik egyfajta hatodik érzék, mikor közeledik a túlvilági lét valahogy megérezzük. Akármi is az igazság hátborzongató, mert ha tényleg tudjuk, mihez kezdjünk vele. Egy percre próbálj meg nem halálra rémülni. Ha tudnád, hogy ez az utolsó napod a földön, hogyan töltenéd?
…
Ha tudnád, hogy ez az utolsó napod a Földön, hogy akarnád tölteni? “

Grace klinika

“A sebészeti osztályon létezik egy vörös vonal, amely jól láthatóan elkülöníti egymástól azt a területet, amit mindenki szabadon használhat. Attól, amit csak néhány kiváltságos. És nem nézik jó szemmel, ha ezt a vonalat engedély nélkül átlépik. Általában oka van annak, ha vonalat húzunk. Védekezés, biztonság keresés, tisztán látás. Ha úgy döntesz, hogy átléped a vonalat, azt a saját felelősségedre teszed. De akkor mért van az, hogy minél láthatóbb a vonal, annál nagyobb a kísértés, hogy átlépjük.
…
Nem tehetünk róla, ha egy vonalat látunk át akarjuk lépni. Talán az élvezet miatt, amit az okoz, amikor az ismerőst felváltja az ismeretlen. Egyfajta bátorság próba. Az egyetlen probléma, ha egyszer átlépted szinte lehetetlen visszafordulni. De ha valahogy mégis sikerül visszajutni a vonalon túlra, hatalmas biztonságra lelünk.”

Grace klinika

“Orvosként megtanuljuk, hogyan kell szkeptikusnak lenni, mert a betegeink folyamatosan hazudnak nekünk. A törvény így szól: Minden beteg hazug, amíg őszintesége be nem bizonyosodik. Hazudni rossz, legalábbis ezt tanítják. Állandóan. Születésünktől. Az őszinteség a legjobb út, az igazság felszabadít. A hazug ember és a sánta kutya esete meg hasonlók. De sajnos néha muszáj hazudni. Azért hazudunk magunknak, mert az igazság, az igazság baromira fáj.
…
Mindegy mennyire próbáljuk tagadni, nem észre venni. A hazugságok végül szertefoszlanak. Akár tetszik, akár nem. De tudják mitől igaz az igazság, mert fáj. Ezért hazudunk.”

Grace klinika

“Új kezdet, hála a naptárnak. Minden évben esély van rá, csak állítsd az órát januárra. A jutalom, amiért túléltük az ünnepeket, az újév. És már el is jutottunk az újévi fogadalmak csodás hagyományához. Hagyd hátra a múltat és kezdd előlről. Nehéz ellenállni a kísértésnek újrakezdéskor. A kísértésnek, hogy a múlt év problémáit a szőnyeg alá söpörjük.
…
Ki dönti el, hogy mikor ér véget a régi és kezdődik az új? Nem jelzik a naptárban, nem szülinap, nem egy újév. Ez egy esemény, kicsi vagy nagy. Valami ami megváltoztat minket. Jó esetben reményt ad. Vagy egy új életmódot és világnézetet. Elengedjük a régi szokásainkat és emlékeinket. A lényeg az, hogy sose adjuk fel a reményt, hogy lesz egy újabb kezdet. De azért azt sem szabad elfeledni, hogy minden rossz ellenére van pár dolog, amikért érdemes kitartani.”

Grace klinika

“Városi legenda, hogy az öngyilkosságok száma megugrik az ünnepek idején. Valójában épp ellenkezőleg, csökkenni szokott. Kutatások szerint azért, mert az emberek kevésbé hajlamosak végezni magukkal, amikor körülveszi őket a családjuk. A vicc az, hogy ugyanez a fokozott családi együttlét a feltétélezett okozója az ünnepekkor menetrendszerűen bekövetkező depressziórohamoknak.
…
Egy régi mondás szerint senki sem választhatja meg a családját. Elfogadjuk, amit a sors adott és tetszik vagy sem, szeretjük őket vagy sem, megértjük őket vagy sem megbirkozunk vele. Egy másik ősrégi tanítás szerint a család, amibe születünk csak afféle kiindulási pont. Etetnek, öltöztetnek és vigyáznak ránk, amíg készen nem állunk arra, hogy kilépjünk a való világba és megtaláljuk a magunk törzsét.”

Grace klinika

“Negyven évvel ezelőtt a Beatles egy egyszerű kérdést tett fel a világnak. Tudni akarták honnan jönnek a magányos emberek. Az én elméletem szerint a magányos emberek nagy része a kórházakból jön, vagy pontosabban a kórházak sebészeti osztályáról. Sebészként félretesszük a saját szükségleteink a betegeink érdekei miatt. Elhanyagoljuk a saját barátainkat és családunkat, csak hogy segítsünk mások barátain és családjain. Így aztán végül mire a nap leszáll teljesen magunk maradunk és ennél magányosabb érzés nincs is a világon.
…
Négyszáz évvel ezelőtt egy másik híres angol pasas is véleményt formált a magányról, John Don. Szerinte sosem vagyunk egyedül. Persze szebben hangzott, amikor ő mondta. Senki sem különálló sziget, amely teljes lehet önmagában. Összegezve a szigetes rizsát mindössze úgy gondolta, hogy mindenkinek arra van szüksége, hogy valaki odajöjjön és azt mondja nem vagyunk egyedül. És ki mondta, hogy az a valaki nem lehet négylábú. Valaki, akivel játszhatunk, szaladgálhatunk vagy csak együtt lóghatunk.”

Grace klinika

“Gyerekkorunkban a haloween cukorka volt a nagyszám. Elrejtettük a szüleink elől és addig ettük, amíg rosszul nem lettünk. Az egyetemen ott volt a rock együttes, volt sok tequila és még tudják mi. Sebészként kiveszed a részed a jóból, amennyire csak tudod, mert sajnos nem adodik olyan sok alkalom, mint szeretnéd. Mert a jó dolgok nem mindig azok, aminek látszanak. A túl sok bármiből, akár a szerelemből is, nem feltétlenül jó dolog.
…
Honnan tudni mennyi a túl sok? Túl sok, túl hamar. Túl sok információ. Túl sok móka. Túl sok szerelem. Túl sok elvárás. És mikor jön el az, hogy túl sok elviselni.”

Grace klinika

“Köszönet, megbecsülés, hálaadás. Mindegy melyik szót használod, mind egyet jelentenek: az örömet. Örülnünk kellene, hálát adni, hogy vannak barátaink, családunk. Örülni annak, hogy élünk. Akár tetszik, akár nem.
…
Talán mégsem kell feltétlenül örülnünk, talán a hálának semmi köze az örömhöz. Talán a hála csak annyit jelent, hogy felismerjük, mi is az, amink van. Megköszönjük a kis győzelmeket. Az, hogy imádjuk a küzdelmet annyit tesz, hogy emberek vagyunk. Talán az ismerős dolgokért vagyunk hálásak és talán azokért is hálásak vagyunk, amiket sosem ismerünk meg. A nap végén a tény, hogy még mindig van erőnk állva maradni elég ok az ünneplésre.”

Grace klinika

“Még nyolcadikban irodalom órán el kellett olvasnunk a Rómeó és Júliát. Aztán egy ötösért Mrs Snider eljátszatta velünk a szerepeket. XY lett Rómeó és amilyen az én formám, én lettem Júlia. Minden lány féltékeny volt rám, de én kicsit másképp láttam a dolgokat. Megmondtam Mrs Snider-nek, hogy szerintem Júlia egy idióta. Először is beleszeretett valakibe, akit nem kaphatott meg. Aztán meg a sorsot hibáztatta saját rossz döntéséért. Mrs Snider elmagyarázta, hogy amikor a sors belép a játékba a választásnak már nincs sok esélye. Tizenhárom éves vén fejjel bizotsan tudtam hogy a szerelem, akár az egész élet választás kérdése. És a sorsnak semmi köze az egészhez. Mindenki azt mondja romantikus a Rómeó és Júlia, az igaz szerelem, de szomorú. Ha Júlia olyan ostoba volt, hogy beleszeretett az ellenségébe, megivott egy üvegcse mérget, majd lefeküdt egy kriptában, megérdemelte, amit kapott.
…
Talán Rómeót és Júliát a sors hozta össze, de csak egy időre. Aztán lejárt az idejük. Ha mindezt előre tudták volna, talán minden rendben lett volna. Megmondtam Mrs Snider-nek, hogy ha felnövök a kezembe veszem a saját sorsomat, nem hagyom hogy egy pasas leterítsen. Mrs Snider azt mondta, hogy szerencsés leszek, ha egyszer átélhetem valakivel azt a szenvedélyt. Talán sikerül az is hogy örökre együtt maradjunk. Még most is hiszek abban hogy a szerelem többnyire a választásról szól. Egyszerűen csak le kell tenned a mérget és a tört és megkeresni a boldogságot. Többnyire. De azért néha minden jó választásod és jó szándékod ellenére a sors győzedelmeskedik.”

Grace klinika

“Kommunikáció. Az első dolog, amit az életben megtanulunk. És a vicc az, hogy mire felnövünk, megnő a szókincsünk és tudunk beszélni. Mégis egyre nehezebb kitalálni, hogy mit mondjunk vagy hogy miként kérjük azt amire tényleg szükségünk van.
…
A nap végén akadnak olyan dolgok, amiről nem lehet nem beszélni. Akadnak dolgok, amiket nem akarunk meghallani és akadnak olyanok is, amiket azért mondunk ki, mert nem akarunk többé hallgatni. Akadnak dolgok, amik többet érnek a szavaknál, ezek a tetteink. Akad olyan is, amit azért mondunk, mert nem mondhatunk mást. Bizonyos dolgokat magunkban tartunk. És nem túl gyakran, de néha-néha a dolgok önmagukért beszélnek.”

Grace klinika

“Általában az emberek kétféleképpen kategorizálhatok. Vannak, akik szeretik a meglepetéseket és vannak, akik nem. Én, én nem. Nem is ismerek sebészt, aki szereti a meglepetéseket, mert sebészként szeretünk mindent tudni. Muszáj tudnunk, mert ha nem tudunk mindent, az emberek meghalnak és minket beperelnek. Most csacsogok? Azt hiszem csacsogok. Oké, tehát a mondandom lényegének, mert van lényege, semmi köze a meglepetésekhez, vagy halálhoz, sem perekhez, sőt a sebészekhez sem. A lényeg a követekző: akárki is mondta azt, hogy amit nem tudsz, az nem fáj az egy címeres idióta volt. Mert az általam ismert legtöbb ember számára a legrosszabb dolog a világon, ha nem tudnak valamit. Na jó, nyertek, talán csak a második legrosszabb.
…

Sebészként annyira sok mindent kell tudnunk. Tudnunk kell, hogy van-e elég erőnk. Tudnunk kell, hogy hogyan gondoskodjunk a betegekről. És tudnunk kell, hogy hogyan gondoskodjunk egymásról. A végén arra is rá kell jönnünk, hogyan gondoskodjunk magunkról. Sebészként mindent tudnunk kell, de emberilényként néha jobb sötétben tapogatozni, mert a sötétben lehet, hogy félünk, de réménykedünk is.”

Grace klinika

“A fájdalom sokféleképpen jelentkezik. Egy kis szúrás vagy égető érzés, a váratlan fájdalom. A mindennapok szokványos fájdalmai. És ott van az a fájdalom, amit nem nyelünk le. Az a hatalmas nagy fájdalom, ami minden más érzést elnyom. Feledteti a világ többi dolgát. A végén csak arra gondolunk, mennyire fáj, ami történt. Hogy hogy kezeljük a fájdalmat, az rajtunk áll. Fájdalom. Érzéstelenítünk, elhesegetjük, felvállaljuk, letagadjuk. De néhányunknak az a leghatásosabb gyógymód, ha valahogy átvergödünk rajta.
…
Fájdalom bár nem igen múlik. Talán elmúlik saját magától. Bízz benne, hogy a seb, amit okozott elmúlik. Nincs kész megoldás. Nincs egyszerű válasz. Végy egy nagy levegőt és várd, hogy az érzés enyhüljön. Legtöbbször a fájdalom leküzdhető. De néha a fájdalom akkor ér ,amikor nem számítassz rá. Mélyen övön alól üt és nem enged el. Fájdalom, túl kell élnünk, mert az igazság az, hogy nem kerülhetem el és az élet mindig újabbakkal szolgál.”

Grace klinika

“A sebészeti gyakorlat túlélésének a kulcsa a tagadás. Tagadjuk, hogy fáradtak vagyunk. Tagadjuk, hogy félünk. Tagadjuk, hogy görcsösen igyekszünk a sikerért. És legfőképpen pedig tagajuk hogy tagadunk. Csak azt látjuk, amit látni akarunk és azt hisszük el, amit el akarunk hinni. Ez működik. Annyit hazudunk önmagunknak, hogy egy idő után magunk is elhisszük, hogy a hazugság az igazság. Addig tagadunk, amíg meg sem látjuk az igazat. Még akkor se, ha ott van az orrunk előtt.
…
Néha a valóság a semmiből kerül mögénk és csíp a fenekünkbe. És mikor a gát átszakad, csak úszni tudunk. A színlelés világa egy ketrec és nem gubó. Csak egy ideig ámíthatjuk önmagunkat. Fáradtak vagyunk, félünk. A tagadás nem változtat az igazságon. Előbb vagy utóbb félre kell tennünk a tagadást és emelt fövel, villámló szemmel nézni szembe a világgal. Ha az ember folyton csak tagad, a sok apró csepp óceánná dagad. De vajon hogyan védekezzünk a fulladás ellen?”

Grace klinika

Linkek

Kategóriák