Született feleségek 8/10 – Titok

“Aki titkot őriz, gyakran magányosnak érzi magát. Ezért keresünk mindannyian valakit, akiben megbízhatunk. Egy szövetségest, aki megért. Egy tanácsadót, akire rábízhatjuk magunkat. Egy barátot, aki sosem szól meg. Na persze nem mindenki lesz boldog attól, ha megosztjuk vele a titkaink.

Aki titkot őriz, gyakran magányosnak érzi magát. Ezért keresünk mindannyian valakit, akiben megbízhatunk. Egy szövetségest, aki megért. Egy tanácsadót, akire rábízhatjuk magunkat. Egy barátot, aki sosem szól meg. Igen, mi is segítségre szorulunk, hogy elrejthessük életünk legsötétebb igazságait, mert amint megszabadulunk egy titoktól, máris ott terem egy másik.”

Született feleségek 8/9 – Elszigeteltség

“Egy olyan békés nyugodt környéken, mint a Lilaakác köz még a legapróbb szabályszegés is arra sarkallhat, hogy rendőrt hívjunk. Ha a szomszéd kölyök meggondolatlanul dobálódzik. Ha a saját gyerekünket móresre kell tanítani. Ha az utcabeli kamaszok együttest alapítanak. Igen. A Lilaakác köz hölgyei hozzá voltak szokva, hogy a rendőrséget hívják. Ahhoz azonban a legkevésbé sem, hogy a rendőrség hívja őket.
..
Mikor a barátnőimnek a leginkább szükségük volt egymásra, pont akkor maradtak végtelenül magukra. Az egyik az őrjítő kényszerrel, hogy megtalálja a férjét. A másik egy fájdalmas titok leleplezésének a következményével. A harmadik a sehova sem tartozás ürességével. Ám a negyedik barátnőm számára az elszigeteltség érzése annyira teljes volt, amitől talán már nincs is menekvés.”

Született feleségek

Született feleségek 7/12 – Elszigetelődött emberek

“Nap, mint nap elmegyünk mellettük. Érezzük az elszigeteltségüket. Mégis megyünk tovább. Azzal nyugtatván magunkat, hogy úgysem tudnánk segíteni rajtuk. Amiről persze tudjuk, hogy hazugság.

Nap, mint nap elmegyünk mellettük. Mégsem nézünk rájuk soha. Nem akarjuk meglátni a szomorúságot a szemükben. A vágyakozást a szívükben. A magányt a tekintetükben. Pedig vannak alkalmak, amikor jobban is szemügyre vehetnénk ezeket az elszigetelődött embereket. Hogy miért? Mert ha jobban figyelnénk, lehet hogy megismernénk őket.”

Született feleségek

Victor Hugo a magányról

“Az önmagába visszahúzódó szív nem tudja kiönteni érzelmeit, tehát gyötrődik; nincs módja kitárulni, tehát bezárkózik önmagába. Ebből látomások sarjadnak, föltevések, találgatások, bimbózó regények, sóvárgott kalandok, képzeletbeli légvárak, olyan épületek, amelyek mindenestül a lélek mély sötétségében épülnek fel, komor és titokzatos lakások, ahová azonnal betelepszenek a szenvedélyek.”

Victor Hugo

Grace klinika 5/10 – Kapcsolatok

“Anyám élete legszebb és legrémisztőbb percének nevezte. A műtőasztal végén állni és tudni, hogy az ott fekvő beteg élete csakis és kizárólag rajtad múlik. Mindenről álmodunk, mert az első ember, aki először szólózik egy műtőben, az nagymenő.

Egyedül lépünk be a világba és egyedül távozunk. És közben csupán annyi történik, hogy igyekszünk magunknak társat találni. Kell a segítség, kell a támasz. Másképp magunkra maradunk. Idegenek. Egymástól elvágva. És elfelejtjük, mennyire össze vagyunk kötve. Ezért hát a szerelmet választjuk, az életet. És így egy kis ideig egy kicsit kevésbé vagyunk egyedül.”

Grace klinika

Grace klinika 5/9 – Szörnyek

“Gyerekkorunkban félünk éjszaka, mert attól tartunk szörnyek bújtak az ágyunk alá. Ahogy öregszünk, a szörnyek egész mások lesznek. Önbizalom hiány. Magány. Megbánás. És bár idősebbek vagyunk és bölcsebbek, rájövünk, hogy még mindig félünk a sötétben.

Alvás. A legkönnyebb dolog. Egyszerűen becsukod a szemed. De oly sokunknak az álom kicsúszik a kezéből. Akarjuk, de nem tudjuk, hogy szerezzük meg. De ha szembe nézünk a démonjainkkal, a félelmeinkkel, és ha segítséget kérünk egymástól. Az éjszaka már nem is olyan ijesztő, mert többé nem vagyunk egyedül a sötétben.”

Grace klinika

Született feleségek 2/22 – Egyedül

“Nem  mindenki élvezi, hogy egy nagy közösség kicsiny része legyen. Sőt egyesek sovárogva vágynak rá, hogy az állandó társaság és nyüzsgés zaját hátra hagyják. Így hát útra kelnek  annak reményében, hogy a magány meghozza számukra a csendet és nyugalmat. Csak ekkor döbbennek rá, milyen veszélyes is egyedül lenni a világban.

Megrázó pillanat mindannyiunknak. A pillanat, amikor rájövünk, hogy egyedül vagyunk a világban. A család, amit magától értetődönek tartunk egy nap hátat fordíthat nekünk. A férj, akiben fenntartás nélkül bízunk megcsalhat minket. A lány, akit szívből szeretünk talán sosem tér vissza hozzánk. És akkor a végén ott állunk egy szál magunk. Na persze egyesek kifejezetten örülnek annak, ha egyedül lehetnek.”

Született feleségek

Született feleségek 2/14 – Valószínűtlen barátságok

“A világ tele van valószínűtlen barátságokkal. Hogy ezek, hogy jönnek létre? Úgy, hogy míg az egyik ember szükséget szenved, a másik kész segítő kezet nyújtani. Mikor ilyen kedvességgel találkozunk végre képesek vagyunk becsülni azokat, akiket korábban leírtunk. És mielőtt észbekapnánk a szövetség megköttetik tekintet nélkül arra, hogy mások megértik-e. Igen, valószínűtlen barátságok szövödnek nap, mint nap. Senki sem érti ezt jobban, mint a magányosak. Sőt mi több, ők épp erre számítanak.”

Született feleségek

Született feleségek 1/19 – A társ

“Az élet utazás, melyet sokkal jobb egy társsal az oldalunkon megtenni. De van úgy, hogy útközben elveszítjük a társunkat és akkor az utazás elviselhetetlenné válik.

Igen, az élet utazás, melyet sokkal jobb egy társsal az oldalunkon megtenni. A társ persze szinte bárki lehet. Egy szomszéd az utca túloldaláról. Vagy a férfi az ágy másik feléről. A társ lehet egy anya telve csupa jó szándékkal. Vagy egy gyerek, aki mindig rosszban sántikál. Mégis minden jó szándékunk ellenére néhányan útközben elveszítjük a társunkat és akkor az utazás elviselhetetlenné válik. Tudják az ember sok mindenre teremtetett, de arra, hogy magányos legyen biztosan nem.”

Született feleségek

Grace klinika 2/11 – A magány

“Negyven évvel ezelőtt a Beatles egy egyszerű kérdést tett fel a világnak. Tudni akarták honnan jönnek a magányos emberek. Az én elméletem szerint a magányos emberek nagy része a kórházakból jön, vagy pontosabban a kórházak sebészeti osztályáról. Sebészként félretesszük a saját szükségleteink a betegeink érdekei miatt. Elhanyagoljuk a saját barátainkat és családunkat, csak hogy segítsünk mások barátain és családjain. Így aztán végül mire a nap leszáll teljesen magunk maradunk és ennél magányosabb érzés nincs is a világon.

Négyszáz évvel ezelőtt egy másik híres angol pasas is véleményt formált a magányról, John Don. Szerinte sosem vagyunk egyedül. Persze szebben hangzott, amikor ő mondta. Senki sem különálló sziget, amely teljes lehet önmagában. Összegezve a szigetes rizsát mindössze úgy gondolta, hogy mindenkinek arra van szüksége, hogy valaki odajöjjön és azt mondja nem vagyunk egyedül. És ki mondta, hogy az a valaki nem lehet négylábú. Valaki, akivel játszhatunk, szaladgálhatunk vagy csak együtt lóghatunk.”

Grace klinika

Antoine de Saint-Exupéry – emberi kapcsolatok

“…csak egyetlen igazi fényűzés van: az emberi kapcsolatoké. Ha csupán anyagi javakért dolgozunk: magunk építjük magunk köré börtönünket. Bezárjuk magunkat, magányosan, hamunál hitványabb pénzünkkel, amely semmi olyat nem nyújt, amiért érdemes élni.”

Antoine de Saint-Exupéry