Grace klinika 9/12 – Fantomvégtag

“Ha valakinek amputálják valamelyik végtagját gyakran előfordul, hogy mégis érzékeli a hiányzó testrészt. Mintha még mindig ott lenne. Ezt fantomvégtag szindrómának nevezik. Mintha a test nem akarná elfogadni, hogy mi történt vele. Az elme próbálja a testet kiegészíteni. Akik fantomvégtag szindrómában szenvednek sokféle érzést tapasztalnak. De a leggyakoribb mind közül a fájdalom.

A test igen csökönyös tud lenni, ha el kell fogadnia a változást. Az elme reménykedik, hogy a test ismét egész lehet. És az elme mindig harcolni fog a reményért. Míg fel nem fogja az új valóságot. És el nem fogadja, hogy ami már nincs az nem is lesz többé.”

Grace klinika

Grace klinika 8/12 – Veszett ügy

“Ennél többet nem tehetünk. Ez az a mondat, amit egy sebész nem szívesen mond ki. Mi nem adjuk fel egy könnyen. Mindent meg is teszünk, hogy ne kelljen. Egy sebésznek a veszett ügy csak több próbálkozást jelent.

Mikor dobod be a törölközőt? Ismerd el, hogy egy veszett ügy az veszett ügy. De van egy pont, amikor túl sok lesz. Amikor belefáradunk egy harcba és feladjuk. Itt kezdődik az igazi munka. Reményt találni ott, ahol az már teljességgel lehetetlennek tűnik.”

Grace klinika

Grace klinika 5/23 – Jövő

“Mikor elkezdődik valami legtöbbször fogalmad sincs arról , mi lesz belőle. A ház, amit el akarsz adni, az otthonod lesz. A kényszerből lett lakótársaid a családoddá válnak. És az egy éjszakás kalandból, amit el szeretnél felejteni életed nagy szerelme lesz.

Egész életünkben a jövő miatt aggódunk. Eltervezzük. Próbáljuk megjósolni. Mintha az, hogy előre ismerjük elnyomná a robbanást. De a jövő mindig változik. A jövő a legbenső félelmeink otthona. És a legvadabb reményeinké. De egy dolog biztos, ha végül megmutatkozik a jövő mindig más, mint ahogy elképzeltük.”

Grace klinika

Grace klinika 4/9-10 – Valóság

“Azért leszünk orvosok, hogy életeket mentsünk. Azért leszünk orvosok, hogy jót tegyünk. Azért leszünk orvosok, mert kell az adrenalin, az eufória, a lökés. De amire emlékszünk a nap végén, az a veszteség, amit álmatlanul visszapörgetünk éjjelenként. Az a fájdalom, amit okoztunk. A baj, amit nem orvosoltunk. Az életek, amiket tönkretettünk vagy nem mentettünk meg. Vagyis az orvoslás a gyakorlatban alig hasonlít az eredeti célhoz. A tapasztalat nagyon gyakran nyakatekert és fenekestül felfordul.

A nap végén az orvoslás gyakorlata kevéssé hasonlít az álmunkra. Azért leszünk orvosok, hogy életeket mentsünk. Azért leszünk orvosok, hogy jót tegyünk. Azért leszünk orvosok, mert kell az adrenalin, az eufória, a lökés. De amire emlékszünk a nap végén, az a veszteség, amit álmatlanul visszapörgetünk éjjelenként. Az a fájdalom, amit okoztunk. A baj, amit nem orvosoltunk. Az életek, amiket tönkretettünk vagy nem mentettünk meg. A nap végén a valóság távol áll a reményeinktől. A valóság a nap végére legtöbbször nyakatekert és fenekestül felfordul.

Néha a világ a feje tetejére áll. És aztán valahogy valószínűtlenül, amikor nem is várnánk, a világ ismét helyre áll.”

Grace klinika

Született feleségek 3/16 – Remény

“Menjenek csak végig egy kertvárosi utcán. tudják mit fognak látni. Egy rakás pasast ugyanazzal az arckifejezéssel. Az én álmaim már sohasem válnak valóra. Sohasem lesz az életem botrányoktól mentes. Sohasem lesz egy saját fiam.  Sohasem zárhatom újra a karjaimba. Sohasem mondhatom el neki, hogy mit érzek. Igen, a kertváros tele van remény vesztett férfiakkal. Na persze egyszer-egyszer ráakadhatnak egy szerencsés krapekra, akinek minden álma valóra vált. Tudják miről lehet felismerni az ilyeneket? Ők azok, akik folyton vigyorognak. Hááát nem tenyérbemászó?”

Született feleségek

Született feleségek 3/6 – Meggyónás

“Van egy hely a Szt Timóteus templomban, ahova a bűnösök bűneiket meggyónni járnak. És ha letették terhüket feloldozást várnak. De az igazság az, hogy nem minden gyónó méltó ilyen irgalomra. A legtöbben, akik felfedik rejtett szándékaikat, rászolgálnak a korholásra, amit kapnak. A legtöbben, akik leleplezik bosszú vágyukat, megérdemlik a rájuk rótt büntetést. Csak a bűneiket szívből megbánóknak van egyáltalán joguk egy második esélyt remélni. Épp ezért jó kétszer is meggondolni, mielőtt gyónni készülünk. Különösen, ha azt sem tudjuk, hogy mi az, amit meggyónni készülünk.”

Született feleségek

Grace klinika 3/22-23 – Álmok

“Mind arról álmodunk, hogy egyszer boldogok leszünk, ha végre elértük a céljainkat. Pasit találunk, a gyakornokság lejár. Ez az álom. Egyszer megvalósul. De ha emberből vagyunk, azonnal másról kezdünk álmodozni. Mert, hogy ha ez álom inkább felébrednénk, de azonnal.

Egy ponton be kell látnunk, hogy az álomból rémálom lett. Elhitetjük magunkkal, hogy a valóság jobb. Meggyőzzük magunkat, hogy jobb nem is álmodozni. De a legerősebbek, a legelszántabbak kitartanak az álmok mellett. Vagy hirtelen egy olyan új álomba csöppenünk, amire nem is számítottunk. És akkor ráébredünk, bármily valószínűtlen is, hogy reménykedünk.  Egy kis szerencsével rájövünk, hogy minden dacára, az élet dacára a legnagyobb álom, hogy még képesek vagyunk álmodni.”

Grace klinika

Született feleségek 3/1 – Foltok

“Minden vihar a reményt hordozza. A reményt, hogy valahogy reggelre megint minden tiszta lesz és még a legaggasztóbb foltok is eltűnnek. A kétely, hogy a szeretett férfi vajon ártatlan-e. A következmények, amiket az ő hibája miatt viselünk. A sebek, amit a hűtlenségével okozott. Vagy a csókjának emléke. Így hát várjuk, hogy elvonuljon a vihar s közben reménykedünk a legjobbakban. Habár a szívünk mélyén tudjuk, hogy vannak letörölhetetlen foltok, amiket semmi nem mos le.”

Született feleségek

Grace klinika 3/14 – Eshetőségek

“Egy sebész mindig a legrosszabb eshetőségekben gondolkodik. Nem engedjük meg magunknak, hogy a legjobbra számítsunk, mert túl sokszor van, hogy a legjobb elmarad. De olykor-olykor valami hihetetlen történik. És hirtelen a legjobb reálissá válik. És olykor-olykor megtörténik a csoda is. És minden józan ítélőképességünk ellenére reménykedni kezdünk.

Orvosként megszoktuk, hogy a betegeknek csak tényeket mondunk, de amit ők igazán tudni akarnak az az, hogy elmúlik-e a fájdalom. Hogy jobban lesznek-e. Hogy meggyógyulnak-e. A betegeink azt akarják tudni, hogy vajon van-e remény.De elkerülhetetlen, hogy szembetaláljuk magunkat a legrosszabb eshetőséggel. Ha a beteget cserben hagyja a teste és a tudomány által ismert összes gyógymód is csődöt mond, mikor a legrosszab eshetőség bekövetkezik, mi már csak a reménybe kapaszkodhatunk.”

Grace klinika

Grace klinika 3/13 – Remény

“Senki nem azt tervezi, hogy az élete csak úgy eltelik. Mind azt hisszük, hogy nagy emberek leszünk. És attól a naptól fogva, hogy eldöntjük, sebészek leszünk tele vagyunk szép reményekkel az új feladatokat és az embereket illetően, akiken segítünk majd. Hisszük hogy megváltjuk a világot. Szép reményeink vannak azzal kapcsolatban, hogy kik leszünk és hová jutunk. És egyszer ott leszünk.

Mind azt hisszük, hogy nagyok leszünk és csalódunk, ha a reményeink nem valósulnak meg. De néha a reményeink alaptalanok. Néha amire számítunk könnyen elhaványul amellett ami váratlanul ér. Miért ragaszkodunk a reményeinkhez? Mert amire számítunk az tartja bennünk a lelket. A reményeink tartanak talpon. Amire számítunk az csak a kezdet. Amire nem számítunk attól változik meg az életünk.”

Grace klinika

Emily Brontë a vágyról

“Egy vágyam van csupán, s efelé török egész lényemmel. Oly soká kívántam, és oly állhatatosan, hogy bizonyára beteljesedik, mégpedig nemsokára, hisz földi életem magába szívta már: megsemmisültem e beteljesedés várásában… Istenem! Hosszú küzdelem ez, és bár vége volna már!”

Emily Brontë

Grace klinika 2/18 – felnőtté válás

“Hosszas gondolkodás, és számtalan álmatlanul töltött éjszaka után úgy döntöttem, hogy nem létezik olyan, hogy felnőtt. Kiköltözünk, beköltözünk, elköltözünk a családunktól és sajátot alapítunk. De az alapvető bizonytalanságok, az alapvető félelmek és a sok régi seb mind velünk együtt nőnek. És mikor már hatalmába kerítene minket az érzés, hogy az élet és a körülmények most már arra kényszerítettek minket, hogy végleg felnőjünk … az anyánk hirtelen ilyesmit mond … sőt mi több ilyesmit … Felcseperedünk, megnövünk, megöregszünk. De az esetek döntő többségében mégis csak gyerekek maradunk, akik futkosnak a játszótéren és veszettül próbálkoznak beilleszkedni.

Úgy hallottam, hogy fel lehet nőni, csak eddig még nem találkoztam olyannal, akinek sikerült. Ha nincs szülő, akinek ellentmondjunk megszegjük a saját magunk által felállított szabályokat. És kiborulunk, ha a dolgok nem a szánk íze szerint mennek. A legjobb barátainkkal titkokat pusmogunk a sötétben. Ott keresünk vigaszt, ahol találunk.  És reménykedünk, minden észérv és minden tapasztalatunk ellenére. Mint a gyerekek, sose adjuk fel a reményt.”

Grace klinika

Grace klinika 2/13 – Újrakezdés, kitartás

“Új kezdet, hála a naptárnak. Minden évben esély van rá, csak állítsd az órát januárra. A jutalom, amiért túléltük az ünnepeket, az újév. És már el is jutottunk az újévi fogadalmak csodás hagyományához. Hagyd hátra a múltat és kezdd előlről. Nehéz ellenállni a kísértésnek újrakezdéskor. A kísértésnek, hogy a múlt év problémáit a szőnyeg alá söpörjük.

Ki dönti el, hogy mikor ér véget a régi és kezdődik az új? Nem jelzik a naptárban, nem szülinap, nem egy újév. Ez egy esemény, kicsi vagy nagy. Valami ami megváltoztat minket. Jó esetben reményt ad. Vagy egy új életmódot és világnézetet. Elengedjük a régi szokásainkat és emlékeinket. A lényeg az, hogy sose adjuk fel a reményt, hogy lesz egy újabb kezdet. De azért azt sem  szabad elfeledni, hogy minden rossz ellenére van pár dolog, amikért érdemes kitartani.”

Grace klinika

Grace klinika 2/6 – Emberismeret

“Általában az emberek kétféleképpen kategorizálhatok. Vannak, akik szeretik a meglepetéseket és vannak, akik nem. Én, én nem. Nem is ismerek sebészt, aki szereti a meglepetéseket, mert sebészként szeretünk mindent tudni. Muszáj tudnunk, mert ha nem tudunk mindent, az emberek meghalnak és minket beperelnek. Most csacsogok? Azt hiszem csacsogok. Oké, tehát a mondandom lényegének, mert van lényege, semmi köze a meglepetésekhez, vagy halálhoz, sem perekhez, sőt a sebészekhez sem. A lényeg a követekző: akárki is mondta azt, hogy amit nem tudsz, az nem fáj az egy címeres idióta volt. Mert az általam ismert legtöbb ember számára a legrosszabb dolog a világon, ha nem tudnak valamit. Na jó, nyertek, talán csak a második legrosszabb.

Sebészként annyira sok mindent kell tudnunk. Tudnunk kell, hogy van-e elég erőnk. Tudnunk kell, hogy hogyan gondoskodjunk a betegekről. És tudnunk kell, hogy hogyan gondoskodjunk egymásról. A végén arra is rá kell jönnünk, hogyan gondoskodjunk magunkról. Sebészként mindent tudnunk kell, de emberilényként néha jobb sötétben tapogatozni, mert a sötétben lehet, hogy félünk, de réménykedünk is.”

Grace klinika

Grace klinika 1/8 – Élet és az álmok

“Emlékeznek még a gyermekkori tündérmesékre. Az életről szőtt álomképre, a fehér ruhára és hogy az ifjú herceg eljön és megszöktet minket a lován a kastélyába. Az ágyban fekve esténként csukott szemmel tökéletesen hittünk a megvalósulásában. A Mikulás, a Fogtündér, a Királyfi. Szinte tapintani tudtuk volna őket, de végül felnövünk. Egy nap kinyitjuk a szemünket és a tündérmese szertefoszlik. Annál keresünk vigaszt, akiben megbízunk. De a lényeg az, hogy nehéz végleg elereszteni azt a bizonyos tündérmesét, mert mindenkiben ott lapul legalább egy parányi kis szikrája a hitnek és reménynek, hogyha kinyitjuk a szemünket, akkor minden valóra válik.

A nap végén a hit mókássá válik. Ott bukkan fel, ahol nem számítunk rá. Mintha egy nap rájönnénk, hogy a tündérmese egy kicsit más, mint amiről álmodtunk. A kastély hááát nem is annyira kastély. És a boldogan éltek, míg meg nem haltak  nem is fontos. Csak az, hogy most boldogok. Mert néha egy évezredben egyszer az emberek meglephetnek. És néha napján pár embertől még a lélegzeted is elakad.”

Grace klinika