Kálnay Adél az ajándékról

“Sokkal értékesebb a magad alkotta ajándék. Amíg készíted, mindig arra gondolsz, akié lesz. Nem egy pillanat csak, amíg megveszed, hanem hosszú órák, esték, amíg elkészülsz. Ezalatt beépül az ajándékba a szereteted is.”

Kálnay Adél

Nelson Mandela a gyűlöletről

“Senki se születik úgy, hogy gyűlöl egy másik személyt a bőrszíne vagy a származása vagy vallása miatt. Az embernek meg kell tanulnia gyűlölni, ha képes a gyűlöletet elsajátítani, akkor meg lehet tanítani a szeretetre, mert a szeretetet az emberi szív sokkal természetesebbnek érzi, mint az ellentétét.”

Nelson Mandela

Bosszú 3/13 – A szeretet

“Sokan úgy vélik a szeretetből soha nem elég. Olyan megnyugvást ad, amibe nem lehet beleunni. De ha a szeretet megszállottsággá válik, önmagát emészti el. A láng, ami táplálta, tomboló, könyörtelen, mindent elemésztő tűzvésszé válik. És amikor kihuny, csak a hideg gyűlölet marad utána.”

Bosszú

Hamvas Béla a szabadságról

„Egyszer. Mindig csak egyszer. Mindig először, mindig utoljára.
Nem a törvényt keresni. Szabadnak lenni. Nem alkalmazkodni. Elhatározni. Nem a megszokás. A váratlan. A kaland. A veszély. A kockázat. A bátorság.
Egyszer. Soha többé. Soha még egyszer. Csak egyetlenegyszer. Minden csak egyszer.
A küszöbön állni. Folytonos átlépésben lenni. Élve meghalni, meghalva élni.
A pillanat. Ez a személyesség. Egy. Egyszer. Soha többé. Soha még egyszer.
Aki ezt elérte, szabad. És ha szabad, belátja, hogy nem érdemes mást, csak a legtöbbet. Szeretni.”

Hamvas Béla

Illyés Gyula – Gyönyörű, gyönyörű

Gyönyörű, gyönyörű

Hátam mögött – szívem is hallja,
törik az őszi fű,
Te jössz, tudom. Miről?
A lépted nesze is gyönyörű.

Gyönyörű lesz, ha megjelensz
már csak egy pillanat.
Gyönyörű rögtön a világ,
mihelyt része vagy.

 Fásult volt, borús a szívem,
szomorú, keserű.
Ha benne vagy,
a szívem is ragyogó, gyönyörű!

 Ködös, őszi táj ez a szív,
de ha Nap besüt,
üveges lombja fölragyog,
tündöklik mindenütt.

Illyés Gyula

Erich Fromm a bátorságról

“Szeretve lenni és szeretni, ehhez bátorság kell, az a bátorság, hogy bizonyos értékeket mindennél előbbre valónak ítéljünk – és vállalva a kockázatot, mindent föltegyünk ezekre az értékekre.”

Erich Fromm