Valóság

“Azért leszünk orvosok, hogy életeket mentsünk. Azért leszünk orvosok, hogy jót tegyünk. Azért leszünk orvosok, mert kell az adrenalin, az eufória, a lökés. De amire emlékszünk a nap végén, az a veszteség, amit álmatlanul visszapörgetünk éjjelenként. Az a fájdalom, amit okoztunk. A baj, amit nem orvosoltunk. Az életek, amiket tönkretettünk vagy nem mentettünk meg. Vagyis az orvoslás a gyakorlatban alig hasonlít az eredeti célhoz. A tapasztalat nagyon gyakran nyakatekert és fenekestül felfordul.

A nap végén az orvoslás gyakorlata kevéssé hasonlít az álmunkra. Azért leszünk orvosok, hogy életeket mentsünk. Azért leszünk orvosok, hogy jót tegyünk. Azért leszünk orvosok, mert kell az adrenalin, az eufória, a lökés. De amire emlékszünk a nap végén, az a veszteség, amit álmatlanul visszapörgetünk éjjelenként. Az a fájdalom, amit okoztunk. A baj, amit nem orvosoltunk. Az életek, amiket tönkretettünk vagy nem mentettünk meg. A nap végén a valóság távol áll a reményeinktől. A valóság a nap végére legtöbbször nyakatekert és fenekestül felfordul.

Néha a világ a feje tetejére áll. És aztán valahogy valószínűtlenül, amikor nem is várnánk, a világ ismét helyre áll.”

Grace klinika

“Ifjabb koromban emlékeztem mindenre, akár megtörtént, akár nem. Ma már hanyatlanak a képességeim, hamarosan semmire sem fogok emlékezni, csak a meg nem történt dolgokra. Szomorú, hogy így darabokra hullunk, de mindnyájan így végezzük.”

Mark Twain

“A szörnyetegek valóságosak, ahogyan a szellemek is azok. E lények bennünk élnek és időnként ők győzedelmeskednek.”

Stephen King

“Az ember nem tudja elviselni a teljes valóságot. A legtöbb élet menekülés az igazi éntől.”

Frank Herbert

“Amíg álmodunk, addig olyan, mintha valóságos lenne. Csak akkor vesszük észre, hogy valami furcsa volt, amikor felébredünk.”

Eredet

“A képzelettől veszem kölcsön, amit a valóság nem ad meg nekem.”

Charlotte Brontë

“A sebészeti gyakorlat túlélésének a kulcsa a tagadás. Tagadjuk, hogy fáradtak vagyunk. Tagadjuk, hogy félünk. Tagadjuk, hogy görcsösen igyekszünk a sikerért. És legfőképpen pedig tagajuk hogy tagadunk. Csak azt látjuk, amit látni akarunk és azt hisszük el, amit el akarunk hinni. Ez működik. Annyit hazudunk önmagunknak, hogy egy idő után magunk is elhisszük, hogy a hazugság az igazság. Addig tagadunk, amíg meg sem látjuk az igazat. Még akkor se, ha ott van az orrunk előtt.

Néha a valóság a semmiből kerül mögénk és csíp a fenekünkbe. És mikor a gát átszakad, csak úszni tudunk. A színlelés világa egy ketrec és nem gubó. Csak egy ideig ámíthatjuk önmagunkat. Fáradtak vagyunk, félünk. A tagadás nem változtat az igazságon. Előbb vagy utóbb félre kell tennünk a tagadást és emelt fövel, villámló szemmel nézni szembe a világgal. Ha az ember folyton csak tagad, a sok apró csepp óceánná dagad. De vajon hogyan védekezzünk a fulladás ellen?”

Grace klinika

“Néha nem is kell sok, hogy az álmok valóra váljanak, csak meg kell látni a valóságban az álmot.”

Cincin lovag