„Ahhoz, hogy nagy dolgokat vigyünk végbe, nem csupán cselekednünk kell, de álmodnunk is, és nem csupán terveznünk, de hinnünk is.”
Anatole France
George Orwell a hatalomról
„A hatalom abban rejlik, hogy az emberi lelkeket darabokra tépjük, s aztán olyan új alakban rakjuk össze, amilyenbe akarjuk.”
George Orwell
Bosszú 2/13 – Egyesítés
„Az egyesítés legtisztább formájában saját lényünk része lesz, de ha a szövetség felbomlik, a mi lényünk is örökre megváltozik.
…
Születésünk pillanatától fogva ösztönösen törekszün kaz egyesítésre. Ez egy kényszer, hogy szeressünk, kötödjünk, tartozzunk valakihez. A tökéletes szövetségben megtaláljuk azt az erőt, amit magunkban sohasem. De a szövetség ereje mindaddig rejtve marad, amíg próbára nem teszik.”
Bosszú
Grace klinika 7/20 – Felépülés
„Egy trauma után a testünk nagyon törékeny. A reakció idő kritikus. Így hirtelen körül vesznek az emberek. Orvosok. Nővérek. Szakemberek. Technikusok. Egy műtét csapat sport. Mindenki a cél felé igyekszik és újból összeraknak téged. De egy műtét már önamgában is trauma. És ha egyszer vége, kezdődhet a gyógyulás. Ezt hívjuk felépülésnek. A felépülés nem csapat sport. Hanem magányos hosszútáv futás. Hosszú és fárasztó. És pokolian magányos.
…
A felépülési időszak hosszát a sérülés mértéke határozza meg. De nem mindig sikerül. Nem számít, milyen keményen dolgozunk. Némelyik sebünk sosem gyógyul be teljesen. Előfordulhat, hogy egy új élethez kell alkalmazkodnunk. A dolgok talán túlzottan megváltoznak. És semmi sem lesz már a régi. Lehet, hogy magunkra sem ismerünk. Mintha egyáltalán nem épültünk volna fel. Új emberek leszünk, egy új élettel.”
Grace klinika
A remény rabjai – a zene és a szabadság
„A mai napig sincs fogalmam, miről énekelt az a két olasz nő, és nem is érdekel. Nem kell mindent kimondani. Olyan megfoghatatlan szépség áradt belőle, amit szó le nem írhat, amibe belefacsarodik a szíved. Azok a hangok magasabbra, messzebbre szárnyaltak, mint amiről valaha is álmodtunk. Mintha gyönyörű madár szállt volna a kalitkánkba, és dala nyomán leomlottak volna a falak. Ha csak egy röpke pillanatra, de a legutolsó rab is szabadnak érezte magát.”
A remény rabjai