„A fájdalom színe előtt nincsenek hősök.”
Gyilkos elmék 16/3
— George Orwell
Címke
fájdalom
72 idézet erről a falról
„A léleknek időnként szüksége van a fájdalomra, ha magasabb szintre kíván lépni.”
— Mészöly Ágnes – Rókabérc
„Az élet – még az elkerülhetetlen traumájával, fájdalmával, gyászával és szenvedésével és a halállal együtt is – ajándék. Ajándék, amit elszabotálunk, amikor börtönbe zárjuk magunkat: a büntetéstől, a kudarctól és az elhagyatástól való félelmünk; a szégyen és a vád; a felsőbbrendűség és az alacsonyabb rendűség; a hatalom és az irányítás iránti szükség börtönébe. Ha meg akarjuk ünnepelni az élet ajándékát, akkor bármi történik, mindenben meg kell találnunk az ajándékot, még abban is, ami nehéz, amiről azt sem tudjuk, hogyan éljük túl.”
— Edith Eva Eger
Grace klinika 14/13
„A világ leghosszabb műtétje négy napig tartott. Több sebész csapat váltotta egymást. Előfordult, hogy egy orvos 18 órán át fogta a szikét. Próbáltak már valamit 18 órán át fogni a kezükben. Képzeljék el milyen lehet, ha egy ember élete a tét.
…
Ha valamit túl sokáig fogunk, az izmaink hozzászoknak az adott pozicióhoz. Ez igaz a kézre, a szívre és az agyra is. Az, hogy tudjuk, hogy fájni fog, segít, hogy kitartsunk.”
— Grace klinika
Grace klinika 14/2
„Van egy mondás, amit gyakran idéznek kórházakban. Így hangzik: A fájdalom elkerülhetetlen, de szenvedni nem muszáj. De aki ezt kitalálta, annak sosem volt nagy műtéte. Vagy nem fizikai fájdalomra gondolt, hanem a másik fajtára, ami rosszabb. Talán arra a szörnyű égő, sajgó fájdalomra gondolt, ami akkor tör ránk, ha kudarcot vallunk. Szenvedni nem muszáj. Aki ezt mondta, azt sem tudta, mit beszél.
…
Sebészként megszüntetjük a fájdalmat. Emberként pedig próbáljuk elkerülni azt. Ha már fájnia kell, megpróbáljuk megérteni. Ostoba idézetekkel, amik talán segítenek. Minthogy szenvedni nem muszáj. Vagy az idő mindent megold. Vagy az én kedvencem: a fájdalomnak célja van. Bárcsak igaz lenne.”
— Grace klinika
Grace klinika 13/4
„Egy nagy pofon sokáig sajog. Általában ez a helyzet. Próbáljuk enyhíteni. Gyógyszerrel. Jéggel. Kötéssel. Borogatással. A cél, hogy gyorsan elmúljön a fájdalom. De bármeddig is nyomjuk el a fájdalmat, ha a gyógyszer hatása elmúlik, újra nagyon fáj.
…
Ezek a megoldások nem véletlenül átmenetiek, mert sosem tartanak örökké. De mi történik, ha olyan megoldás kell, ami állandó? Küzdünk vele? Próbálunk ellenállni? Vagy hátralépünk és úgy döntünk talán az elfogadás a legjobb megoldás?”
— Grace klinika
„Az áldozatlét a tudat hullamerevsége. Megakad a múltban, megakad a fájdalomban, és megakad a veszteségben és a hiányokban: mit nem tehetek és mim nincs.”
— Edith Eva Eger
Grace klinika 12/15
„A sebekre gézt teszünk, majd leragasztjuk őket. Ezzel megelőzzük az elfertőződést és hogy a beteg tovább szenvedjen. A neheze akkor jön, amikor le kell tépni a kötést, mert az gyakran pokolian fáj.
…
Fájdalmas letépni a kötést, nem akarjuk látni, mi van alatta. De talán Nem a fájdalomtól való félelem tart vissza. Talán valójában attól félünk, hogy a kötés alatt még nyílt a seb. Vagy attól, hogy már begyógyult.”
— Grace klinika
Grace klinika 12/11
„Ha trauma történik, mindig ez a kérdés a legfontosabb. Hogy történhetett? Mi a sérülés mechanizmusa? Hogyan lássunk át a trauma okozta zűrzavaron, hogy meg tudjuk állapítani a valós károsodást? A trauma minden része újabb történetet mesél el. Meg kell vizsgálni az összes sérülést, hogy lássuk mi ment tönkre.
…
Sokat beszélünk a sérülések mechanizmusáról, hogy hol kezdődött. De az igazság az, hogy nem tudjuk. Nem lehet egyetlen okra visszavezetni egy sérülést. A sérelmek felgyülemlenek hosszú idő alatt. Egyik ütés a másik után. Egyik sokk a másik után. Egyik fájdalmasabb, mint a másik. De még akkor sem, még ha tudjuk is hogy jutottunk idáig, akkor sem tudjuk mindig meggyógyítani. Nem lehet minden sebet meggyógyítani. De nem baj. El kell fogadnom, hogy nem baj. Azt szeretném hinni, hogyha valami javíthatatlannak látszik, még nem tört el végleg.”
— Grace klinika
Grace klinika 11/24
„A műtőben megáll az idő. Odamegyünk az asztalhoz. Megnézzük a beteget. Fogunk egy szikét. És aztán egy buborékba kerülünk, ahol csak a műtét van és semmi más nem számít. Az idő. A fájdalom. A kimerültség. Semmi. A való életben is megesik. Ha nagy dolog történik. Egy tragédia. Lefagyunk. Visszahúzódunk a buborékunkba. Csak egy másodpercnek tűnik. De aztán felnézünk és hirtelen rájövünk, hogy egy egész év volt.
…
Hogy léphetünk vissza a világba? Ez ijesztő. Az idő megállt. De most felgyorsul. Keresünk egy mentőcsónakot. Valamit, ami reményt ad. De tényleg készen állunk? Hogy elhagyjuk a kis buborékunkat és kilépjünk a nagy, óriási véres szörnyű világba. Készen állunk, hogy megtegyük a lehetetlent?”
— Grace klinika
Grace klinika 11/23
„Már semmiben sem vagyok biztos. Folyton ez pörög a fejemben. Újra és újra lejátszom. Nagyon fontos döntés. Meghatározó. De nem, nekem itt a helyem, ezt kell tennem. Ez biztos. Tudom. De nem számítottam rá, hogy ennyire fog fájni. … A körhinta forog tovább. Nincs kiszállás.
…
Talán mégis van rá mód. Le lehet szállni a körhintáról. Újrakezdeni. Megint. Biztos van rá mód, hogy eltemessük a halottainkat. Egy döntés. Én döntök. Hogy továbblépek. Hogy magam mögött hagyom. Képes vagyok rá. Menni fog. Csak annyi, hogy el kell kezdeni.”
— Grace klinika
„Nem az az igazi kín, amikor könnyektől el vagy ázva, hanem mikor belül sírsz és mégis mosolyogsz.”
— Chester Bennington
Gyilkos elmék 13/7
„Ha fájdalom van a szavak eltűnnek. Minden fájdalom ugyanolyan.”
— Toni Morrison
Bosszú 3/18
„Gyerekkorunkban összerezzenünk a vér látványára. Még nem értjük, hogy az a családot jelenti. A hűséget. És az élet velejét. És mi a hátránya? Elkerülhetetlen, hogy a vér a gyermeket a fájdalomra emlékeztesse. Erőszakosan figyelmeztet, hogy bármit elveszíthetünk egy szempillantás alatt.”
— Bosszú
Grace klinika 9/12
„Ha valakinek amputálják valamelyik végtagját gyakran előfordul, hogy mégis érzékeli a hiányzó testrészt. Mintha még mindig ott lenne. Ezt fantomvégtag szindrómának nevezik. Mintha a test nem akarná elfogadni, hogy mi történt vele. Az elme próbálja a testet kiegészíteni. Akik fantomvégtag szindrómában szenvednek sokféle érzést tapasztalnak. De a leggyakoribb mind közül a fájdalom.
…
A test igen csökönyös tud lenni, ha el kell fogadnia a változást. Az elme reménykedik, hogy a test ismét egész lehet. És az elme mindig harcolni fog a reményért. Míg fel nem fogja az új valóságot. És el nem fogadja, hogy ami már nincs az nem is lesz többé.”
— Grace klinika
Gyilkos elmék 11/20
„Szerintem az emberek részben azért ragaszkodnak olyan makacsul a gyűlölethez, mert érzik, hogy a gyűlölet hiányában szembe kell nézniük a fájdalommal.”
— James Baldwin
„A szenvedés teljesen természetes dolog … gyakran nem is maga a fájdalom határozza meg az átélt szenvedés mértékét, hanem az, hogy mi hogyan látjuk, és hogyan reagálunk rá. Így legtöbbször inkább szenvedést, és nem fájdalmat élünk át.”
— Jon-Kabat Zinn
„A fejlődés, akkor a legfájdalmasabb, amikor ellenállsz neki.”
— Andrew Matthews
Grace klinika 8/14
„Van úgy az életünkben, hogy a szerelem tényleg mindent legyőz. A kimerültséget, az alváshiányt, mindent. És van úgy is, hogy a szerelem semmi mást nem hoz, csak fájdalmat.
…
A fájdalmat mindig csillapítanunk kell. Néha úgy csillapítjuk, hogy kihozzuk a legtöbbet abból, ami van. Néha belefeledkezünk belefeledkezünk a pillanatba. És néha csak úgy csillapíthatjuk a fájdalmat, ha fegyverszünetet kötünk.”
— Grace klinika
„A múlt gyakran fájhat, és elfuthatsz előle, de akár tanulhatsz is belőle.”
— Az oroszlánkirály
Gyilkos elmék 9/19
„Van, hogy az elme annyi sérülést szenved, hogy az őrület határára kerül. Van, hogy a valóság nem más, mint puszta fájdalom. Hogy megszünjön a fájdalom, az elme hátat fordít a valóságnak.”
— Patrick Rothfuss
Született feleségek 7/18
„Gyerekeinket arra neveljük, hogy ha hibát követnek el, kérjenek bocsánatot. Elmondjuk nekik, hogy csúnya dolog másra kenni. Vagy úgy tenni, mintha megsem történt volna. Vagy megpróbálni eltusolni. Előfordul azonban olyan is, amikor a bocsánatkérés a lehető legnagyobb hiba.
…
Igen, ha hibát követünk el bocsánatot kell kérnünk és aztán tovább kell lépnünk. Meg kell próbálnunk elfogadni az életünkben történt változásokat. Vagy igyekeznünk kell megbízni egy régi ellenségben. Vagy le kell tenni arról, hogy a gyerekeink csatáit akarjuk megvívni. De néha a fájdalom, amit okoztunk olyan hatalmas, hogy nincsen továbblépés.”
— Született feleségek
Született feleségek 7/2
„A kórház orovsai és nővérei a gyógyítás mesterei. Sínbe teszik a törött csontokat. Bekötözik a sebeket. És kezelik a betegségeket. De van egy dolog, amit nem tudnak kezelni. A furdaló lelkiismeretet.
…
Vannak a fájdalomnak olyan formái, melyek nem gyógyíthatóak kórházban. Így hát a szenvedők megpróbálják önmagukban meglelni a gyógyírt. Vannak, akik a kínzó magányt enyhítik új barátokkal. Vannak, akik a furdaló lelkiismeretükön könnyítenek némi készpénzzel. Vannak, akik égető vágyaikat csillapítják kedves apró gesztusokkal. Milyen szomorú azonban, hogy mindig vannak olyanok, akik nem léphetnek a gyógyulás útjára. Hisz tudják jól, hogy csak még több fájdalom vár rájuk.”
— Született feleségek
Grace klinika 6/17
„A sebészek sosem elégedettek. Nem dőlünk hátra. Nem ülünk nyugton. Bármi is a játék, szeretünk győzni. És ha nyertünk, új játék jön. Lökjük magunkat. Rezidensek, szakorvosok. Nem számít mit érünk el, ha mászunk mindig jön egy újabb hegy.
…
A hegymászókat lefotózzák a hegy tetején. Mosolyognak. Izgatottak. Győzedelmesek. Út közben nincs fotózás, mert ki kíváncsi előzményekre. Lökjük magunkat, mert kell. Nem azért, mert tetszik. A könyörtelen mászást, a fájdalmat és kínt, hogy előrelépj, ezt senki nem fotózza le. Senki nem akar emlékezni erre. Csak a kilátás érdekes a végén. A lélegzet elállító pillanat a világítetején. Emiatt mászunk. Ez megéri a fájdalmat. Ez benne a legjobb. Ez mindent megér.”
— Grace klinika
Gyilkos elmék 7/16
„Ahol düh van, ott a háttérben biztos fájdalom lappang.”
— Eckhart Tolle
„Emberek milliói döntenek úgy, hogy nem lesznek érzékenyek. Vastag bőrt növesztenek maguk köré, hogy senki ne okozhasson nekik fájdalmat. De ennek nagy ára van. Senki sem okozhat nekik fájdalmat, de boldoggá sem teheti őket senki.”
— Osho
Született feleségek 6/9
„Veszélyes hely ez a világ. És meg kell tanulnunk megvédeni magunkat, azoktól, akik ártó szándékkal közelednek. A névtelen idegentől. A haragtartó munkaadótól. A férjtől, aki nem enged el. Igen, mind próbáljuk védeni magunkat, hogy ne érjen minket fájdalom. Egészen addig míg rá nem jövünk, hogy a fájdalmunk árthat valaki másnak.”
— Született feleségek
Gyilkos elmék 7/11
„Nincs nagyobb fájdalom, mint a nyomor napjaiban elmúlt szép időkre emlékezni.”
— Dante Alighieri
Gyilkos elmék 7/8
„Találj egy helyet önmagadban, ahol ott van az öröm és ahol az öröm legyőzi a fájdalmat.”
— Joseph Campbell
Gyilkos elmék 7/4
„A fájdalom nem más, mint az értelmünket elzáró burok feltörése.”
— Kahlil Gibran