„Csak azokhoz akarok jó lenni, akik jók hozzám. Ha az ember mindig azt teszi, amit a kegyetlenek és igazságtalanok kívánnak tőle, ezzel nagyon is megkönnyíti a rossz emberek dolgát. A gonoszoknak akkor nem kell félniük semmitől, és így nem is igyekeznek megjavulni, hanem mindig gonoszabbak és gonoszabbak lesznek. Én azt gondolom: aki ok nélkül bánt, azt vissza kell ütni, olyan keményen, hogy elmenjen a kedve a kegyetlenkedéstől.”
Charlotte Brontë
„A felszín alatt mind testvérek vagyunk, akár minden embert megnyúznék, hogy ezt bizonyítsam.”
Ayn Rand
„Úgy tartják az ördög akkor a legerősebb, amikor elfordulunk. Mint egy program, amely csendben fut a háttérben, amíg mi mással sz*rakodunk. Démonoknak hívjuk őket, felhasználói interakció nélkül dolgoznak. Monitoroznak, naplóznak, értesítést küldenek. Az ősi ösztönök, elnyomott emlékek, öntudatlan szokások, mind velünk vannak, mindig aktívak. Igyekszünk helyesen cselekedni jól viselkedni, elhozni a változást, de az egész sz*rt sem ér. Mert a szándékaink lényegtelenek, nem a szándékok vezérelnek, hanem a démonok. … Hogy megijesztenek-e a reményteli pillanatok? Igen, hiszen ott vannak a démonok. Mert egy felhaszhnálói jóváhagyástól független parancs úgyis kirántja a talajt a lábam alól. Tovább folytatódik a hamis örömök és valós csapások körforgása. Ezt biztosra veszem. … A démonok sosem tétlenkednek. Folyton ügyködnek. Elcsábítanak. Manipulálnak. A markukban vagyunk. És hiába vagy velem, hiába hoztalak létre. A lényeg nem változik. Egyedül küzdünk a démonainkkal. És a legjobb amit remélhetünk, a reménysugarunk a küzdelem során, hogy ha kitörünk innen, akkor a túloldalon legalább ismerős arcok várnak.”
Mr. Robot
„A Harper-Avery díj az egyik legrangosabb díj, amit sebész kaphat. A jelölteket telefonon értesítik mindig ugyanakkor. Pénteken keleti parti idő szerint reggel nyolckor. Ami Seattle-ben hajnali öt. Az anyámat ötször is jelölték. Én már átéltem ezt. Ha megcsörren a telefon minden megváltozik. Hirtelen szupersztárrá válik. És ha nem … azt nem tudom. Anyám szupersztár volt, őt mindig felhívták.
…
Anyám nem hitte volna, hogy nyerni fog. Úgy gondolta, ez népszerűségi verseny és ő nem népszerű. Nő volt és medika és az arroganciáját félreértették az emberek. El sem merte képzelni, hogy esetleg még is nyerhet, mert annyira szerette volna. És amikor kimondták anyám nevét, őszintén megdöbbent. Elismerték a rengeteg munkáját és áldozatát. Majd hazajött és azt mondta, hogy nem nyerte meg a Harper-Avery-t, hanem kiérdemelte.”
„Az embernek sok mindenre van szüksége, hogy azt érezze, él. Családra. Szeretetre. Szexre. De csak egy dolog kell, hogy tényleg élhessünk. Egy dobogó szív. Ha veszélyben van a szívünk kétféleképp reagálhatunk. Vagy elfutunk vagy támadunk. Röviden azt mondhatnám harcolunk vagy menekülünk. Ösztönös. Nem irányíthatjuk. Vagy mégis?”
Grace klinika