Carl Gustav Jung a kételkedésről

„A kételkedés az élet koronája, mert benne együtt van az igazság és a tévedés. A kételkedés élet, a valóság olykor halál és stagnálás. Amikor kételkedünk, akkor legnagyobb az esélyünk arra, hogy az élet sötét és világos oldalait egyesítsük egymással.”

Carl Gustav Jung

Született feleségek 4/14 – Otthon

„Minden házasságban így van. A párok összegyűjtenek megannyi csecsebecsét. Tárgyakat, amelyek otthonná varázsolják a házakat. De ha az otthon széthullik, osztozni kell a tárgyakon. Ennek a legméltóságteljesebb módja, ha a felek megtartják mindazt, ami a számukra a legkedvesebb.

A kertvárosban csak úgy virágzik a bolondság. Ismerik azt a típust. A pasast, aki ajtót nyit minden vadidegennek. Az asszonyt, aki nem használja a reteszt. Fel sem merül bennük, hogy azzal, hogy valakit beengednek az otthonukba. Azzal az életükbe engedik be.

A köszöntés, hogy ‘Isten hozott!’ mindig hordoz magában némi kockázatot. Végülis, akit beengedünk az otthonunkba azt, az életünkbe engedjük be. És sose tudhatjuk, az illető miféle rémséges titkokat hozott be. Nem láthatjuk előre jöttének miféle fájdalmas következményei lesznek a szeretteinkre nézve. Nem sejthetjük a pletyka áradatot, amit a jelenlétük megindít. Bizony. Roppant óvatosnak kell lennünk azzal, hogy kit engedünk az életünkbe. Mert akad olyan, aki nem hajlandó távozni.”

Született feleségek

Grace klinika 5/19 – Továbblépés

„Minden sebész zűrös eset. Hentesek vagyunk. Zűrös, késimádó hentesek. Emberekbe vágunk, továbblépünk. Emberek halnak meg a kezünk között, továbblépünk. Bajt okozunk, bajba kerülünk. Nincs időnk gondolkodni, hogy mit is érzünk a sok vér, a halál meg egyebek láttán.

Nem számít milyen erősek vagyunk. Egy sérülés mindig heget hagy. Hazáig követ. Megváltoztatja az életünket. Egy sérülés mindenkit felkavar, de talán ez a lényege. A fájdalom, a félelem és a sok vacak. Talán az, hogy mindezt átéljük. Ez segít továbblépni. Ez hajt előre. Talán össze kell kavarodnunk, mielőtt cselekednénk.”

Grace klinika