Gyilkos elmék 7/18 – Barbara Kingsolver az emlékezésről

„Az emlékezés bonyolult dolog. Rokona az igazságnak, de nem ikertestvére.”

Barbara Kingsolver

Grace klinika 8/11 – Előadás

„Voltál már valaha főszereplő egy darabban? Énekeltél szólót? Mindenki Rád néz. Várják, hogy megtedd, amiért fizettek. Nyomást érzel, hogy teljesíts. Volt idő amikor a műtőt operációs színháznak hívták. Érzésre most is az. Emberek az előadásra készülnek. A díszlet kész. Vannak jelmezek, maszkok kellékek. Mindent el kell próbálni, koreografálni, míg egyszer eljön az idő és a függöny felgördül. A carnegh-i hall-ról azt mondják, csak egy módon juthatsz be oda: ‘gyakorlás, gyakorlás, gyakorlás emberek …’

Bárcsak kosztümös próba volna az élet és lehetne ismételni. Gyakorolnánk és gyakorolnánk minden percét míg tökéletesen műteni tudnánk. De sajnos életünk minden napja egy külön előadás. Úgy tűnik, hogy ha kapunk is esélyt próbálni, készülni, gyakorolni. Akkor sem tudunk felkészülni az élet nagy pillanataira.”

Grace klinika

Grace klinika 10/19 – Elismerés

„A Harper-Avery díj az egyik legrangosabb díj, amit sebész kaphat. A jelölteket telefonon értesítik mindig ugyanakkor. Pénteken keleti parti idő szerint reggel nyolckor. Ami Seattle-ben hajnali öt. Az anyámat ötször is jelölték. Én már átéltem ezt. Ha megcsörren a telefon minden megváltozik. Hirtelen szupersztárrá válik. És ha nem … azt nem tudom. Anyám szupersztár volt, őt mindig felhívták.

Anyám nem hitte volna, hogy nyerni fog. Úgy gondolta, ez népszerűségi verseny és ő nem népszerű. Nő volt és medika és az arroganciáját félreértették az emberek. El sem merte képzelni, hogy esetleg még is nyerhet, mert annyira szerette volna. És amikor kimondták anyám nevét, őszintén megdöbbent. Elismerték a rengeteg munkáját és áldozatát. Majd hazajött és azt mondta, hogy nem nyerte meg a Harper-Avery-t, hanem kiérdemelte.”