Gyilkos elmék 7/24 – Prentiss – kezdet, vég

„Gyakran mondják, hogy minden vég egyben egy új kezdet is. Csak akkor még nem ismerjük fel.”

Prentiss

Isaac Newton – megismerés, felfedezés

„…olyan vagyok, mint a tengerparton játszó gyermek, aki játék közben imitt-amott egy, a szokottnál laposabb kavicsot vagy szebb kagylót talál, míg az igazság nagy óceánja egészében felfedezetlenül terül el tekintetem előtt.”

Isaac Newton

David Attenborough a természetről

„A természet változik. És mi teljesen függünk ettől a változó világtól. Ez biztosítja az élelmünket, a vizet és a levegőt. Nincs ennél nagyobb értékünk, muszáj megvédenünk.”

David Attenborough

Grace klinika 5/8 – Kötelék

„Intenzív dolog, ami egy műtőben zajlik. Mikor egy élet a tét. Döfködjük az agyat, mint valami lufit. Kötelék alakul ki a melletted álló sebésszel. Elvághatatlan, kibogozhatatlan kötelék. Nagyon bensőséges ez az együttlét. Tetszik vagy sem. Szereted őket vagy sem. Egy család lesztek.

Az, hogy mi köt össze minket néha megmagyarázhatatlan. Akkor is összetart, ha már a köteléknek el kellett volna szakadnia. Van, ami még a távolságot is legyőzi. És az időt. És a józan észt. És néha egy kötelék örökké tart.”

Grace klinika

Grace klinika 6/10 – Ajándék

„A legjobb ajándékomat karácsonyra kaptam 10 évesen. Életem első varrókészlete. Addig használtam, amíg vérezett az ujjam, aztán pedig megpróbáltam összevarrni. És ez indított el a sebészet útján. A lényeg az, hogy a legjobb ajándékok néha meglepő csomagolásban érkeznek.

Minden nap az életet adhatjuk ajándékba. Lehet, hogy fájdalmas, lehet, hogy rémisztő, de a végén megéri. Minden esetben. Mindenkinek van lehetősége adni, bár az ajándék átadás nem mindig olyan drámai, mint ami egy műtőben történik. Az ajándék talán egy egyszerű bocsánat kérés. Talán az, hogy megértjük a másik álláspontját. Vagy az, hogy megőrizzük egy barát titkát. Az öröm állítólag az, hogy adunk. De ha az öröm elszáll, amikor adni már inkább terhet jelent, akkor megállunk. De ha olyan vagy mint a legtöbb ember, akkor addig adsz, amíg már fáj. És aztán még egy kicsit.”