„…ez a dolgod ebben a cudar világban: életben kell tartanod magadban a szeretetet, de közben tovább kell lépned, történjék bármi.”
Stephen King – A ragyogás
„…ez a dolgod ebben a cudar világban: életben kell tartanod magadban a szeretetet, de közben tovább kell lépned, történjék bármi.”
Stephen King – A ragyogás
„Isten olykor háborgó vizekre visz minket. Nem azért, hogy belefulladjunk, hanem hogy megtisztuljunk.”
ismeretlen
„A sebészeti osztályon létezik egy vörös vonal, amely jól láthatóan elkülöníti egymástól azt a területet, amit mindenki szabadon használhat. Attól, amit csak néhány kiváltságos. És nem nézik jó szemmel, ha ezt a vonalat engedély nélkül átlépik. Általában oka van annak, ha vonalat húzunk. Védekezés, biztonság keresés, tisztán látás. Ha úgy döntesz, hogy átléped a vonalat, azt a saját felelősségedre teszed. De akkor mért van az, hogy minél láthatóbb a vonal, annál nagyobb a kísértés, hogy átlépjük.
…
Nem tehetünk róla, ha egy vonalat látunk át akarjuk lépni. Talán az élvezet miatt, amit az okoz, amikor az ismerőst felváltja az ismeretlen. Egyfajta bátorság próba. Az egyetlen probléma, ha egyszer átlépted szinte lehetetlen visszafordulni. De ha valahogy mégis sikerül visszajutni a vonalon túlra, hatalmas biztonságra lelünk.”
Grace klinika
„Gyerekek. Kulcs. Családi fotoalbum. A lista, amit átveszünk magunkban elalvás előtt. Azok a dolgok vannak rajta, amit vinnünk kell vészhelyzet esetén. A lista megnyugtat bennünket. A gyerekek. A kulcs. A családi fotoalbum. Amikor tűz üt ki cunami idején. Amikor a föld tényleg megremeg. Emlékszünk a listánkra? Vagy csak igyekszünk elbújni?
…
Mi az, amit magunkkal viszünk baj esetén? Gyerekek. Kulcs. Családi fotoalbum. A lista semmit nem ér, ha a baj úgy kezdődik, hogy nem tudjuk, a férjünk megcsal-e azzal a nővel. Az egy egészen más földrengés.”
Grace klinika
„Még nyolcadikban irodalom órán el kellett olvasnunk a Rómeó és Júliát. Aztán egy ötösért Mrs Snider eljátszatta velünk a szerepeket. XY lett Rómeó és amilyen az én formám, én lettem Júlia. Minden lány féltékeny volt rám, de én kicsit másképp láttam a dolgokat. Megmondtam Mrs Snider-nek, hogy szerintem Júlia egy idióta. Először is beleszeretett valakibe, akit nem kaphatott meg. Aztán meg a sorsot hibáztatta saját rossz döntéséért. Mrs Snider elmagyarázta, hogy amikor a sors belép a játékba a választásnak már nincs sok esélye. Tizenhárom éves vén fejjel bizotsan tudtam hogy a szerelem, akár az egész élet választás kérdése. És a sorsnak semmi köze az egészhez. Mindenki azt mondja romantikus a Rómeó és Júlia, az igaz szerelem, de szomorú. Ha Júlia olyan ostoba volt, hogy beleszeretett az ellenségébe, megivott egy üvegcse mérget, majd lefeküdt egy kriptában, megérdemelte, amit kapott.
…
Talán Rómeót és Júliát a sors hozta össze, de csak egy időre. Aztán lejárt az idejük. Ha mindezt előre tudták volna, talán minden rendben lett volna. Megmondtam Mrs Snider-nek, hogy ha felnövök a kezembe veszem a saját sorsomat, nem hagyom hogy egy pasas leterítsen. Mrs Snider azt mondta, hogy szerencsés leszek, ha egyszer átélhetem valakivel azt a szenvedélyt. Talán sikerül az is hogy örökre együtt maradjunk. Még most is hiszek abban hogy a szerelem többnyire a választásról szól. Egyszerűen csak le kell tenned a mérget és a tört és megkeresni a boldogságot. Többnyire. De azért néha minden jó választásod és jó szándékod ellenére a sors győzedelmeskedik.”
Grace klinika