„Nem lenne olyan nagy dolog az univerzum, ha nem olyan embereknek adna otthont, akiket szeretünk.”
Stephen Hawking
Victor Hugo a magányról
„Az önmagába visszahúzódó szív nem tudja kiönteni érzelmeit, tehát gyötrődik; nincs módja kitárulni, tehát bezárkózik önmagába. Ebből látomások sarjadnak, föltevések, találgatások, bimbózó regények, sóvárgott kalandok, képzeletbeli légvárak, olyan épületek, amelyek mindenestül a lélek mély sötétségében épülnek fel, komor és titokzatos lakások, ahová azonnal betelepszenek a szenvedélyek.”
Victor Hugo
Mark Twain a mindennapokról
„Add meg minden napnak az esélyt, hogy életed legszebb napja legyen!”
Mark Twain
Grace klinika 6/6 – Nézőpont
„Ahhoz, hogy jó diagnózist állítson fel egy orvosnak mindig változtatnia kell a nézőpontján. Először meghallgatjuk a betegeink véleményét. Bár nekik sokszor gőzük sincs arról, hogy mi történik. Ezért megvizsgáljuk a beteget minden lehetséges szemszögből. Kizárunk dolgokat. Új ismeretre teszünk szert. Próbálunk rájönni, hogy mi lehet a baj. Kikérik a szakvéleményünket, hátha meglátunk valamit, amit a másik nem vett észre. A betegnek egy nézőpont jelentheti a különbséget élet és halál közt. Az orvosból ugyanez dühöt vált ki, mert akadt valaki, aki lekörözte.
…
Ha olyan végzet felé száguldunk, amivel nehéz szembe nézni, akkor szoktunk szakvéleményt kérni. És néha a válasz megerősít abban, amitől rettegünk. De néha új megvilágításba kerül egy probléma, amitől mindent másképp látunk. Miután mindenkit meghallgattunk és minden utat átgondoltunk, végül megtaláljuk, amit kerestünk. Az igazat, de ezzel semmi nem ér véget. Mert ott kezdődik minden újra. Új kérdések hadával.”
Grace klinika
Grace klinika 13/8 – Alvás
„Volt egy olasz család, amely sosem aludt. Egy genetikai betegség miatt maradtak ébren. Hónapokig. Aztán a testük egyszerűen leállt. Bár sok éve kutatják, a tudosok még mindig nem tudják, miért alszunk. Csak tudjuk, hogy aludnunk kell. Mert ha nem alszunk, rossz döntéseket hozunk. Kimondjuk, amit nem kéne. És néha azt is látjuk, ami nincs ott.
…
A fáradtságunk elér egy szintet. Egy szintet, ahol már semmi nem számít. A testünk fáj, az agyunk eltompul, mintha egy alagutban lennénk és csak alvásra vágyunk. De hogyan bírjuk mégis? Hogy hogy nem ülünk le és adjuk fel? Ez néha könnyű. Néha fejben egy játékot játszunk. Kitalálunk valakit. Egy jó embert. Vagy bármit, hogy tovább bírjuk.”
Grace klinika