Gyilkos elmék 14/12 – Graham Greene a gyermekkorról

„A gyermekkor során mindig van egy pillanat, amikor kinyílik az ajtó és belép rajta a jövő.”

Graham Greene

Grace klinika 4/9-10 – Valóság

„Azért leszünk orvosok, hogy életeket mentsünk. Azért leszünk orvosok, hogy jót tegyünk. Azért leszünk orvosok, mert kell az adrenalin, az eufória, a lökés. De amire emlékszünk a nap végén, az a veszteség, amit álmatlanul visszapörgetünk éjjelenként. Az a fájdalom, amit okoztunk. A baj, amit nem orvosoltunk. Az életek, amiket tönkretettünk vagy nem mentettünk meg. Vagyis az orvoslás a gyakorlatban alig hasonlít az eredeti célhoz. A tapasztalat nagyon gyakran nyakatekert és fenekestül felfordul.

A nap végén az orvoslás gyakorlata kevéssé hasonlít az álmunkra. Azért leszünk orvosok, hogy életeket mentsünk. Azért leszünk orvosok, hogy jót tegyünk. Azért leszünk orvosok, mert kell az adrenalin, az eufória, a lökés. De amire emlékszünk a nap végén, az a veszteség, amit álmatlanul visszapörgetünk éjjelenként. Az a fájdalom, amit okoztunk. A baj, amit nem orvosoltunk. Az életek, amiket tönkretettünk vagy nem mentettünk meg. A nap végén a valóság távol áll a reményeinktől. A valóság a nap végére legtöbbször nyakatekert és fenekestül felfordul.

Néha a világ a feje tetejére áll. És aztán valahogy valószínűtlenül, amikor nem is várnánk, a világ ismét helyre áll.”

Grace klinika

Grace klinika 13/2 – Felelősség

„Mi sebészek felelősek vagyunk másokért, az életükért. Bölcsőtől a sírig. Látjuk, ha a másik fél. Látjuk, amikor retteg a kudarctól. Látjuk magunkat, akkor is ha nem akarjuk.

Gyakornokként lépünk be az ajtón, tojáshéjjal a fenekünkön, gyáván. Kis rocksztárok a világhír küszöbén. Együtt dobnak be a mélyvízbe, hogy mentsünk életeket és mentsük meg egymást. Egy család leszünk. És amikor tényleg elszúrjuk a család mindig ott van. Mindig, ha kell. A bölcsőtől egészen a sírig.”

Grace klinika

Victor Hugo a sorsról

„Ha egyszer a véletlen játszani kezd veled, készülj fel rá: fordulat fordulat után ér. Ha a sors felnyitja kapuját, ontja a meglepetéseket. Ha rést ütött, az események egymás után törnek be rajta, egymást érik a meglepetések. A meglepetés homály.”

Victor Hugo