Mr. Robot 1/4 – Démonok

„Úgy tartják az ördög akkor a legerősebb, amikor elfordulunk. Mint egy program, amely csendben fut a háttérben, amíg mi mással sz*rakodunk. Démonoknak hívjuk őket, felhasználói interakció nélkül dolgoznak. Monitoroznak, naplóznak, értesítést küldenek. Az ősi ösztönök elnyomott emlékek öntudatlan szokások, mind velünk vannak, mindig aktívak. Igyekszünk helyesen cselekedni jól viselkedni, elhozni a változást, de az egész sz*rt sem ér. Mert a szándékaink lényegtelenek, nem a szándékok vezérelnek, hanem a démonok. … A démonok sosem tétlenkednek. Folyton ügyködnek. Elcsábítanak. Manipulálnak. A markukban vagyunk. … Egyedül küzdünk a démonainkkal. És a legjobb amit remélhetünk, a reménysugarunk a küzdelem során, hogy ha kitörünk innen, akkor a túloldalon legalább ismerős arcok várnak.”

Mr. Robot

Grace klinika 11/14 – Legendás hős

„1888. William Williams Keen volt az egyik első sebész aki sikeresen távolított el egy agytumort. Még hozzá nagyot. Utána is nézhetnek. Arról már kevesebbet szól a fáma, mikor ez a dupla Vilmos doktor úr nem járt sikerrel. Pedig biztos elveszített betegeket. Sebészként mindig fel kell készülnünk a veszteségekre. Főleg idegsebészként, ha nagy a tumor. Az ilyen csatákat épp olyan gyakran veszítjük el, mint ahányszor megnyerjük. A lényeg akár sikerül akár nem, hogy nem bukhatunk bele. Belebukni pedig csak úgy lehet, ha nem is küzdünk. Tehát addig küzdünk, ameddig csak lehetséges. … Fejet fel irány az aréna. Nézz szembe az ellenséggel. Addig küzdj ameddig csak lehetséges. Sose engedd el. Sose add fel. Sose menekülj. Sose add meg magad. Küzdj a nemes célért. Csak küzdj. Míg ha egyértelműnek tűnik is, hogy szélmalomharcot folytatsz.

Miért próbálkozunk? Olyan hatalmas az akadály és alig van esélyünk. Nem lenne jobb feladni és hazamenni. Annyival könnyebb lenne az egész. De a vége az, hogy a könnyű nem dicsőség. A könnyűre nem emlékszik senki. A vérre emlékeznek, a csontokra és hosszú, gyötrelmes küzdelemre. Így lesz valakiből legendás hős.”

Grace klinika

Grace klinika 4/11 – Hit

„Kezdetben az Isten megteremté a Földet és Mennyet. Legalábbis ezt mondják. Megteremtette az ég madarait, a mező vadjait és ránézett teremtményeire és látta, hogy ez jó. Azután Isten megteremtette az embert és azóta nincs megállás a leejtőn. A történet szerint Isten megteremté az embert a saját képére, de erre nincs bizonyíték. És végül megteremté a Napot, a Holdat és a Csillagokat. És az ember csak bajt csinál. És ha az ember bajban van – és ez gyakran van így – valami nálánál nagyobb felé fordul. A szerelemhez, sorshoz, valláshoz, hogy értelmet adjon mindennek. De egy vérbeli sebész számára az egyetlen, ami értelmet ad, az a gyógyítás.


Orvosként ma már többet tudunk az emberi testről, mint eddig bármikor a történelem során. De maga az élet csodája, hogy miért élünk és miért halunk meg. Miért bántunk vagy bántanak meg minket. Az továbbra is rejtély. Tudni akarjuk az okot, a titkot, a választ a könyv végéről. Mert a gondolatot, hogy teljesen egyedül vagyunk idelent, túl nehéz lenne elviselni. De ha a nap véget ér. Az a tény, hogy mi ott vagyunk egymásnak, minden ellentétünk és más nézeteink ellenére. Elég ok arra, hogy tovább higgyünk.”

Grace klinika

Gabriel Garcia Marquez – vallomás

„Mindig van másnap, és az élet lehetőséget ad nekünk arra, hogy jóvátegyük a dolgokat, de ha tévedek, és csak a mai nap van nekünk, szeretném elmondani neked, mennyire szeretlek, és hogy sosem felejtelek el.”

Gabriel Garcia Marquez