„Az életben vagy kifogásaink vannak, vagy eredményeink.”
Andrew Matthews
Grace klinika 2/8 – Szerelem – sors – választás
„Még nyolcadikban irodalom órán el kellett olvasnunk a Rómeó és Júliát. Aztán egy ötösért Mrs Snider eljátszatta velünk a szerepeket. XY lett Rómeó és amilyen az én formám, én lettem Júlia. Minden lány féltékeny volt rám, de én kicsit másképp láttam a dolgokat. Megmondtam Mrs Snider-nek, hogy szerintem Júlia egy idióta. Először is beleszeretett valakibe, akit nem kaphatott meg. Aztán meg a sorsot hibáztatta saját rossz döntéséért. Mrs Snider elmagyarázta, hogy amikor a sors belép a játékba a választásnak már nincs sok esélye. Tizenhárom éves vén fejjel bizotsan tudtam hogy a szerelem, akár az egész élet választás kérdése. És a sorsnak semmi köze az egészhez. Mindenki azt mondja romantikus a Rómeó és Júlia, az igaz szerelem, de szomorú. Ha Júlia olyan ostoba volt, hogy beleszeretett az ellenségébe, megivott egy üvegcse mérget, majd lefeküdt egy kriptában, megérdemelte, amit kapott.
…
Talán Rómeót és Júliát a sors hozta össze, de csak egy időre. Aztán lejárt az idejük. Ha mindezt előre tudták volna, talán minden rendben lett volna. Megmondtam Mrs Snider-nek, hogy ha felnövök a kezembe veszem a saját sorsomat, nem hagyom hogy egy pasas leterítsen. Mrs Snider azt mondta, hogy szerencsés leszek, ha egyszer átélhetem valakivel azt a szenvedélyt. Talán sikerül az is hogy örökre együtt maradjunk. Még most is hiszek abban hogy a szerelem többnyire a választásról szól. Egyszerűen csak le kell tenned a mérget és a tört és megkeresni a boldogságot. Többnyire. De azért néha minden jó választásod és jó szándékod ellenére a sors győzedelmeskedik.”
Grace klinika
Grace klinika 7/11 – Gyógyítás
„Egyrészről a gyógyítás tudomány. De szerintem művészet is. Akiknek a gyógyítás csak tudomány, azok ne álljanak mellettünk, ha nem áll el egy vérzés vagy ha a gyerekünk üvölt a fájdalomtól. Az orvosok a könyvet követik, a művészek az ösztöneiket. Egy művész érzi a fájdalmadat és bármeddig elmegy, hogy csitítsa. Bármeddig. Itt ér véget a tudomány és kezdődik a művészet.
…
Minden műtét extrém. Felvágunk egy testet, kiveszünk belőle darabokat, majd újra összarakjuk. Még jó, hogy az élet nem jár szikével. Mert ha úgy lenne, ha valami fájni kezdene, csak vágnánk … és vágnánk … és vágnánk. Az a helyzet, hogy amit kivágunk egy szikével, azt többé nem kapjuk vissza.”
Grace klinika
Grace klinika 3/19 – Tervek
„Egy sebésznek mindig van terve. Arra, hogy hol vág, hogy hol kapcsol, hol ölt. De még a legjobb terveknél is adódhatnak komplikációk. A dolgok néha félresiklanak. És hirtelen kínos szituban találod magad.
…
Az a baj a tervekkel, hogy nincsenek bekalkulálva a váratlan dolgok. Ezért ha csavart labdát kapunk, akár a műtőben akár az életben muszáj rögtönöznünk. Persze vannak, akiknek ez jobban megy, mint másoknak. Van, aki végül a B tervre fanyalodik. És azzal boldogul. És néha …, amit akarunk épp az, amire szükségünk van. Máskor meg … Néha bizony új tervre van szükség.”
Grace klinika
Grace klinika 11/24 – Idő, tragédia, remény
„A műtőben megáll az idő. Odamegyünk az asztalhoz. Megnézzük a beteget. Fogunk egy szikét. És aztán egy buborékba kerülünk, ahol csak a műtét van és semmi más nem számít. Az idő. A fájdalom. A kimerültség. Semmi. A való életben is megesik. Ha nagy dolog történik. Egy tragédia. Lefagyunk. Visszahúzódunk a buborékunkba. Csak egy másodpercnek tűnik. De aztán felnézünk és hirtelen rájövünk, hogy egy egész év volt.
…
Hogy léphetünk vissza a világba? Ez ijesztő. Az idő megállt. De most felgyorsul. Keresünk egy mentőcsónakot. Valamit, ami reményt ad. De tényleg készen állunk? Hogy elhagyjuk a kis buborékunkat és kilépjünk a nagy, óriási véres szörnyű világba. Készen állunk, hogy megtegyük a lehetetlent?”
Grace klinika