Beethoven a sorsról

„Vállald alázattal sorsodat; nem élhetsz magadnak, hanem csak másoknak; másutt, mint művészetedben nincs számodra boldogság.”

Beethoven

Grace klinika 11/24 – Idő, tragédia, remény

„A műtőben megáll az idő. Odamegyünk az asztalhoz. Megnézzük a beteget. Fogunk egy szikét. És aztán egy buborékba kerülünk, ahol csak a műtét van és semmi más nem számít. Az idő. A fájdalom. A kimerültség. Semmi. A való életben is megesik. Ha nagy dolog történik. Egy tragédia. Lefagyunk. Visszahúzódunk a buborékunkba. Csak egy másodpercnek tűnik. De aztán felnézünk és hirtelen rájövünk, hogy egy egész év volt.

Hogy léphetünk vissza a világba? Ez ijesztő. Az idő megállt. De most felgyorsul. Keresünk egy mentőcsónakot. Valamit, ami reményt ad. De tényleg készen állunk? Hogy elhagyjuk a kis buborékunkat és kilépjünk a nagy, óriási véres szörnyű világba. Készen állunk, hogy megtegyük a lehetetlent?”

Grace klinika

Született feleségek 2/20 – Fohászok

„Van egy imádság arra, hogy erőt adjon azoknak, akik olyan helyzetbe kerülnek, amit nem akarnak elfogadni. Az ima ereje az emberi természet mélységes ismeretéből fakad. Mert oly sokan oly hevesen gyűlöljük a kártyát, melyet az élet osztott nekünk. Mert oly sokan oly gyávák vagyunk és félünk kiállni az igazunkért. Mert oly sokan átadjuk magunkat a kétségbeesésnek, ha lehetetlen választás elé kerülünk. A jó hír azoknak, akik elmondják ezt a fohászt az, hogy Isten meghallgat és felel imáitokra. A rossz hír azonban az, hogy előfordul, hogy a válasza nem.”

Született feleségek

Született feleségek 1/23 – Elszántság

„Különös dolog visszanézni a világra, látni azokat, akiket hátra hagytam. A maguk módján mind olyan bátrak, olyan határozottak és olyan rettenetesen elszántak. Elszántan lépik át a küszöböt, de félnek attól, hogy útközben lemeradnak valamiről. Elszántan probálnak megszerezni mindent, amire vágynak. Holott maguk sem tudják, hogy pontosan mi az. Elszántan akarják, hogy az életük újból tökéletes legyen bár most jönnek rá, hogy igazából sosem volt az. Elszántan vágynak egy szebb jövőre, csak a múltjuktól tudnának végre megszabadulni. Nemcsak nézem őket, de szurkolok is nekik, ezeknek a csodálatra méltó nőknek. Szívből remélem, hogy megtalálják amire annyira vágynak, de tudom, hogy nem mindük álma teljesül. Szomorú, de az élet már csak ilyen. Nem minden mese ér boldog véget.”

Született feleségek

Babits Mihály a könyvről

„Óh ne mondjátok azt, hogy a Könyv ma nem kell,
hogy a Könyvnél több az Élet és az Ember:
mert a Könyv is Élet, és él, mint az ember –
így él: emberben könyv, s a Könyvben az Ember.”

Babits Mihály