„Nincs semmi, ami annyira állandó lenne, mint a változás.”
Bob Dylan
„Nincs semmi, ami annyira állandó lenne, mint a változás.”
Bob Dylan
„Szeretnék valamit mondani. Valamit, amit talán még nem tud, de a K-paxiek képesek voltak felfedezni. Az univerzum tágul, aztán visszazuhan önmagába. Aztán megint tágulni kezd és ez a folyamat örökké tart. Amit nem tud… hogy amikor ismét tágulni fog, minden olyan lesz, mint most. Bármilyen hibát követ el a jelenben, soha nem szabadulhat meg tőle. Minden egyes tévedését újra meg újra át fogja élni. Örökké. Szóval azt tanácsolnám, hogy próbálja meg most jól csinálni, mert nem lesz több alkalma.”
K-Pax
„Az orvosin volt egy jó professzorom. Legyőzhetetlennek tűnt. Aztán egy napon ki kellett venni az epehólyagját és a műtét megölte. Véralvadási zavara lett. Az asztalon vérzett el. Minden, ami elromolhatott el is romlott. A sebészeknek van egy nevük erre. Ezt hívjuk tökéletes viharnak. Vicces. Sosem hittem volna, hogy velem is megesik.
…
Egyszer minden vihar véget ér. Amint minden fát gyökerestül kitekert. Amint minden házat darabokra tépett. El fog csendesedni a szél. A felhők eloszlanak. Az eső el fog állni. Az ég egy pillanat alatt kitisztul és csak akkor – a vihar utáni csendes pillanatokban – tudjuk meg, ki volt elég erős ahhoz, hogy túlélje.”
Grace klinika
„Mind emlékszünk arra, amikor kiskorunkban megharaptunk egy másik gyereket a játszótéren. Az óvónő azt mondta, kérjünk bocsánatot. És kértünk is, de nem őszintén. Mert az, akit megharaptunk meg is érdemelte. De ahogy idősebbek leszünk a bajt helyrehozni nem olyan egyszerű. Ha kinősz a homokozóból nem mondhatod csak úgy. Úgy is kell gondolnod. Persze amikor orvosok leszünk a sajnálom nem egy egyszerű szó. Vagy azt jelenti, hogy meghalsz és nem segíthetek. Vagy azt jelenti, hogy nagyon fog fájni.
…
Orvosként nem csinálhatjuk vissza a hibáinkat. És ritkán bocsátunk meg magunknak értük. Ez a mesterséggel jár. De emberként mindig jobban akarjuk csinálni, jobbak akarunk lenni, jóvá tenni a rosszat, akkor is ha lehetetlennek tűnik. Persze a sajnálommal nincs mindig vége. Talán mert túl sok mindenre használjuk. Fegyvernek. Kifogásnak. De ha tényleg sajnáljuk, ha jókor mondjuk ki, ha úgyis gondoljuk, akkor megteszi. Ha tettekkel mondjuk el, amit szavakkal nem tudunk. Ha jókor mondjuk, a sajnálom tökéletes. Ha jókor mondjuk, a sajnálom maga a megváltás.”
„A testvér az identitásunk őrzője, az egyetlen aki képes felszabadítani legmélyebb énünket.”
Marian Sandmaier