Charlotte Brontë a bánatról

„Azt hiszem, a bánat volt mindig a legsúlyosabb betegségem. Néha azt gondolom, ha valami nagy boldogság érne, még meggyógyulhatnék.”

Charlotte Brontë

Grace klinika 12/14 – Kívül a komfortzónán

„Minden csecsemő úgy sír a születésekor, mintha nem lenne holnap. Hangosan, fülsértően. A helyzet nagyon igazságtalan. Az imádnivalóan pici babának most kellett elhagynia az anya méhét. Kénytelen a kinti levegőt belélegezni az aprócska tüdejével. Az ember már csak ilyen, nem szeret kint vacogni a hidegben. Kirekesztve, egyedül.

Ragaszkodás, elfogadás és feltétlen szeretet. Mind erre vágyunk. Csak ezt keressük. De amikor megtaláljuk, halálra rémülünk tőle. Mert ugyanolyan hirtelen ahogy rátalálunk, el is veszíthetjük. És újra kint vacogunk a hidegben. Egyedül.”

Grace klinika

Grace klinika 3/21 – Akarat

„Mi gyakornokok tudjuk, hogy mit akarunk. Sebészek akarunk lenni és ezért bármit megteszünk. Gyilkos vizsgákkal kínlódunk, 100 órákat dolgozunk hetente, órák hosszat állunk egy műtőben szünet nélkül. Mondj bármit, megtesszük. A legnehezebb azonban összeegyeztetni azt a vágyunkat minden más vágyunkkal, hogy sebészek legyünk.

Túl sokszor van, hogy azt az egyet, amit legjobban akarunk nem kaphatjuk meg. A vágy összetöri a szívünket. Kikészít. A vágy  tönkreteheti az életünket. De bármilyen nehéz is akarni valamit. Azok szenvednek leginkább, akik nem tudják mit akarnak.”

Grace klinika

Grace klinika 12/12 – Új nap

„Ha egy nap senki nem hal meg, az jó nap. … Ha egy napon felébredünk és a testünk még mozog, az egy jó nap. Kezdhetjük előlről. Elfelejthetjük a múlt hibáit. Jöhet az új kezdet. Éljünk úgy minden nap, mintha az utolsó lenne. Az összes rossz szöveg, amit a párnákra írnak mind igaz. Élünk. Örüljünk neki. Mert nem mindenki él.

Előlről kezdhetjük, minden nap. Kapunk második esélyt. Hogy azok legyünk, akik szeretnénk. Hátrahagyhatjuk a múltat. Vagy tanulhatunk belőle és megbecsülhetjük. Mi dönthetünk. Sosem késő változtatni.”

Grace klinika