George Orwell a hatalomról

„A hatalom nem eszköz; a hatalom cél.”

George Orwell

Öveges József a tudásról

„Az alkotó ember előtt végtelen a tér. De ha tudásunkat nem is használjuk fel feltétlenül újabb alkotásra, akkor is minden ismeret még gyönyörűbbé teszi előttünk a világot.”

Öveges József

Született feleségek 8/6 – Paranoia

„Paranoia. Az irracionális félelem attól, hogy valaki üldöz és hogy bármelyik pillanatban lelepleződhetünk. A paranoia alattomosan kerít hatalmába és gáncsot vet minden lépésünknek. És mikor már azt hinnénk, hogy tiszta a levegő és elmúlt a veszély. A paranoia figyelmeztet rá, hogy sehol sem vagyunk igazán biztonságban. Valóban, az irracionális félelem attól, hogy valaki üldöz, és még ha reméljük is, hogy nem valós, könnyedén halálra rémíthet.

Paranoia. Irracionális félelem attól, hogy az egész világ ellenünk van. De nem paranoia többé onnantól, amikor rájössz, hogy valaki tényleg Rád vadászik.”

Született feleségek

Grace klinika 10/7 – Döntések

„Minden Halloween-kor eldöntjük. hogy milyen jelmezt veszünk fel. Valami szexit. Vagy valami ijesztőt. Vagy lehetünk szuperhősök is. Én az idén próbálok az lenni.

A Halloween nem a gyáváknak való. Minden sarkon meglepetés vár. Néhány meglepetés kellemes. És akadnak kellemetlen meglepetések is. A lényeg az, hogy a meglepetéstől való félelem nem gátoljon meg minket abban, hogy beöltözzünk és odamenjünk egy idegen házhoz feltenni egy kérdést. Na mit választunk: Csíny vagy csoki?”

Grace klinika

Patch Adams – A szeretet

„Nem úgy szeretlek téged, mintha rózsa, topázkő vagy égő szegfű lennél, mely tüzes nyilakat szór. Úgy szeretlek, ahogy a vak, mély homályban leledző dolgok szeretik egymást, lélek és árny közt, titokban. Úgy szeretlek, akár a növény, mely nem virágzik, és virágai fényét magába rejtve hordja. Szerelmed tette, hogy testemben él sötéten a fojtó, sűrű illat, amely felszáll a földről. Szeretlek, nem tudom, mikortól és mi végre, gőg és probléma nélkül egyszerűen szeretlek. Így szeretlek, mivel nem tudok másként szeretni, csak így, csakis e módon, hogy nincs külön te, nincs én, oly közel, hogy enyém a kezed a mellemen, oly közel, hogy pillád az én álmomra zárul.”

Patch Adams