Gyilkos elmék 10/3 – J. Robert Oppenheimer a világról

„Tudtuk, hogy a világ már nem lesz ugyanaz. Volt, aki nevetett, néhányan sírtak, a legtöbben hallgattak.”

J. Robert Oppenheimer

Grace klinika 12/4 – Komfort zóna

„Talán meglepő, de a sebészek nem igazán szeretik a boncolást. Mi összerakjuk a testet. A szövet a kezünk alatt legyen meleg és élő. Általában egy sebész akkor lát halott szövetet, ha valami nagyon nagy baj van.

Bizonyos dolgokat nem lehet elkerülni az életben. Akármennyire kényelmetlen is néha megéri kilépni a komfort zónából. Még ha hányingerünk is lesz a gondolattól. Akkor is ha legszívesebben sikítva elmenekülnénk. Na erre mondják, hogy ami nem öl meg, az megerősít. De néha fogalmunk sincs mi a fenéről beszélnek.”

Grace klinika

Grace klinika 5/1-2 – Tündérmesék, rémálmok

„Mind emlékszünk a gyerekkori esti mesékre. A cipő illik Hamupipőkére. A békából királyfi lesz. Csipkerőzsika felébred egy csóktól. Egyszer volt, hol nem volt … és boldogan élnek, míg meg nem halnak. Tündérmesék, amolyan álmok. Csak az a baj, hogy a tündérmesék nem válnak valóra. Azok a mesék, amik egy sötét viharos éjjelen kezdődnek és rettenetesen végződnek, vagyis a rémálmok, azok általában valósággá válnak. Aki kitalálta a ‘boldogan élnek, míg meg nem halnak’ frázist egy jó nagy seggbe rúgást érdemelne.

Egyszer volt, hol nem volt… boldogan éltek, míg meg nem haltak. Ezek a mesék csak az álmaink. A tündérmesék nem válnak valóra. A valóság viharosabb. Zavarosabb. Ijesztőbb. A valóság sokkal érdekesebb, mint boldogan élni, míg meg nem halunk.”

Grace klinika