„Nem mondhatunk le az emberiségről, mivel mi magunk is emberi lények vagyunk.”
Einstein
Született feleségek 5/20 – Rejtegetés, titkok
„Az a helyzet, hogy mindenki csinálja. Néha egy felfordított párna segítségével. Máskor egy méretes cserepes növénnyel. Megint máskor egy ing begombolásával. Igen. Mindenkinek van mit rejtegetnie a fürkész tekintetek elől. Csak van, aki ügyesebb a valóság leplezésében, mint mások.
…
Az a helyzet, hogy mindenki csinálja. Mindenki próbálja leplezni, amit nem akar, hogy mások meglássanak. Asszonyok rejtegetik a kötődés iránti vágyukat. Férfiak titkolják a növekvő bizonytalanságukat. Feleségek palástolják mélységes megvetésüket. Hétköznapi emberek hogy rejthetik valós érzéseiket ilyen sikeresen véka alá? Nem kell hozzá más csak egy barátságos gesztus és egy terv.”
Született feleségek
Született feleségek 2/4 – Apák
„A világ tele van jó apákkal. Hogy miről ismerni fel őket? A jó apák azok, akik olyan rettenetesen hiányoznak, hogy távollétükben minden összeomlik. A jó apák azok, akik szeretnek már jóval az előtt, hogy megérkeznénk. A jó apák azok, akik keresésünkre indulnak, amikor nem leljük a haza vezető utat. Igen, a világ tele van jó apákkal. És a legjobbak azok, akik mellett életük párja jó anyának érezheti magát.”
Született feleségek
Grace klinika 3/15 – Eltűnés
„Az eltűnés gyakori a tudományban. Egy betegség hirtelen elmúlhat. Tumorok szívodhatnak fel. Felnyitunk valakit és észrevesszük, a rák eltűnt. Nem tudni miért. Bár ritka, de megesik. Téves diagnozisnak hívjuk. Azt mondjuk, az elején nem látszott. Bármit mondunk csak az igazat nem. Az életben gyakran tűnnek el dolgok. Ha valami olyan tűnik el, amiről nem is tudtunk, hiányzik?”
Grace klinika
Grace klinika 2/11 – A magány
„Negyven évvel ezelőtt a Beatles egy egyszerű kérdést tett fel a világnak. Tudni akarták honnan jönnek a magányos emberek. Az én elméletem szerint a magányos emberek nagy része a kórházakból jön, vagy pontosabban a kórházak sebészeti osztályáról. Sebészként félretesszük a saját szükségleteink a betegeink érdekei miatt. Elhanyagoljuk a saját barátainkat és családunkat, csak hogy segítsünk mások barátain és családjain. Így aztán végül mire a nap leszáll teljesen magunk maradunk és ennél magányosabb érzés nincs is a világon.
…
Négyszáz évvel ezelőtt egy másik híres angol pasas is véleményt formált a magányról, John Don. Szerinte sosem vagyunk egyedül. Persze szebben hangzott, amikor ő mondta. Senki sem különálló sziget, amely teljes lehet önmagában. Összegezve a szigetes rizsát mindössze úgy gondolta, hogy mindenkinek arra van szüksége, hogy valaki odajöjjön és azt mondja nem vagyunk egyedül. És ki mondta, hogy az a valaki nem lehet négylábú. Valaki, akivel játszhatunk, szaladgálhatunk vagy csak együtt lóghatunk.”
Grace klinika