„Felemelkedni arra a magasságra, ahonnan önmagadat mint idegent láthatod, igen szükséges dolog. Ez az emberi lélek legmagasabb rendű aktusa.”
Lev Tolsztoj
„Felemelkedni arra a magasságra, ahonnan önmagadat mint idegent láthatod, igen szükséges dolog. Ez az emberi lélek legmagasabb rendű aktusa.”
Lev Tolsztoj
„Olyan gyönyörű napnak indult, de akkor jött a szél és megváltoztatott mindent. És nemcsak a házakat és a kerteket. Megváltoztak az emberek is. Míg a vihar tombolt mindegyikük tanult valamit barátságról, megbocsátásról és megváltásról. És volt, aki a legkeményebb leckét tanulta meg, hogy az élet mindig törékeny és nagyon gyakran igazságtalan. „
Született feleségek
„Hát nem tudod, hogy vígnak tartja az a világot, ki boldog, szomorúnak az, ki boldogtalan?”
Madách Imre
„Megtalálhatók bármely város bármely utcáján. Emberek, akik forralnak valamit. A nő, aki felhívta egyik régi barátját A férfi, aki ebédre invitálta a főnökét, hogy megkapja a szebbik irodát. A lány, aki ápolja a bácsikáját, hogy bekerüljön a végrendeletébe. Igen, ezeket az embereket szinte bárhol megtalálni, amint nagy műgonddal rejtegetik a hátsó szándékaikat.
…
Szinte bárhol megtalálhatók. Barátságos emberek, akiket valami hátsó szándék vezérel. A nő, aki kihasználja szomszédját, hogy álláshoz jusson. A feleség, aki kihasználja a befolyását, hogy felvetessen egy baráti kémet. A férj, aki kihasználja a sármját, hogy barátaitól lopjon. És biztosak lehetnek benne, hogy a legbarátságosabb embereknek olyan hátsó szándékaik vannak, amikre sosem derül fény. Egészen addig, amíg már túl késő.”
Született feleségek
„Nem úgy szeretlek téged, mintha rózsa, topázkő vagy égő szegfű lennél, mely tüzes nyilakat szór. Úgy szeretlek, ahogy a vak, mély homályban leledző dolgok szeretik egymást, lélek és árny közt, titokban. Úgy szeretlek, akár a növény, mely nem virágzik, és virágai fényét magába rejtve hordja. Szerelmed tette, hogy testemben él sötéten a fojtó, sűrű illat, amely felszáll a földről. Szeretlek, nem tudom, mikortól és mi végre, gőg és probléma nélkül egyszerűen szeretlek. Így szeretlek, mivel nem tudok másként szeretni, csak így, csakis e módon, hogy nincs külön te, nincs én, oly közel, hogy enyém a kezed a mellemen, oly közel, hogy pillád az én álmomra zárul.”
Patch Adams