„Az ember bonyolult teremtmény. Egy részt nemes, jótékony cselekedetekre képes, másrészt a legaljasabb csalásokra kapható. Állandó küzdelem ez, amely ott dúl mindannyionkban. Természetünk angylai viaskodnak belső démonaink kísértésével. És néha a sötétség elűzésének egyetlen módja az, ha felragyogtatjuk az együttérzés fényét.”
Született feleségek
„Ha annyira vágytok a szabadságra és az örömre, miért nem veszitek észre, hogy nem magatokon kívül kell keresnetek? Jelentsétek ki, hogy szabadok vagytok, hogy örömben éltek, és valóban úgy lesz! Cselekedjetek úgy, mint akiknek birtokában van a szabadság és az öröm, és valóban a tiétek lesz!”
Richard Bach
„Akkora üresség van bennem. Nem tudtam, hogy létezik ilyen üresség, és attól félek, elnyel.”
Stephen King
„Maszkok. Van belőlük minden házban. Némelyeket egy évben egyszer vesznek fel, hogy a szomszédokat ijesztgessék. Másokat alkalmanként viselnek egy-egy munkához. Megint másokat felraknak minden páratlan csütörtökön. Aztán van az a fajta maszk, amit egyes férfiak nap, mint nap viselnek. Egy barátságos mosoly, ami a leghitványabb szándékot rejti.
…
Mindenki visel valamiféle álarcot. Úgyhogy nagyon kell figyelni, hogy megleljük a mögötte rejlő igazságot. Némelyek az öregség miatti félelmüket leplezik vele. Mások a pénzügyi csődtől való rettegésüket rejtik alá. Megint mások egy szűnni nem akaró szerelmet takargatnak vele. És aztán ott vannak azok, akik levetik az álarcukat. Ha a szemükbe nézünk meglátjuk, hogy valójában kik és hogy pontosan mire is képesek”
Született feleségek
„Történik valami, mikor az emberek megtudják, hogy orvos vagy. Nem azt látják már benned, ami vagy hanem valami sokkal többet. Ilyennek kell lássanak minket. Isteneknek. Másképp olyanok lennénk, mint mások. Bizonytalanok. Ijedtek. Normálisak. Eljátszuk, hogy erősek vagyunk. Higgadtak maradunk. És titkoljuk, hogy nagyon is emberek vagyunk.
…
A betegek isteneknek tekintenek. Vagy szörnyetegnek tartanak, de valójában emberek vagyunk. Elrontunk dolgokat. Eltévedünk. A legjobbaknak is van rossz napjuk. Mégis tovább lépünk. Nem ülünk a babérjainkon és nem az eddig megmentett életeknek örülünk. Mert mindig van valaki, akin segíteni kell. Kényszerítjük magunkat, hogy próbálkozzunk. Tanulunk. Azt remélve, hogy talán egy nap jobban hasonlítunk majd az istenekre, akikre a betegeinknek szüksége van.”
Grare klinika