„Az egyetem udvarán van egy csodatévő szobor. A diákok hosszú évek óta megdörzsölik az orrát, hogy szerencsét hozzon. Az első éves szobatársam mindenkinél jobban hitt a szobor erejében, így aztán minden egyes vizsga előtt el kellett kísérnem, megdörzsölgetni az orrát. Talán jobban tette volna, ha inkább tanul. Ugyanis kibukott másodévben. De az biztos, hogy mindannyiunknak meg vannak a magunk babonái. Ha nem mágikus szobrokban hiszünk, akkor elkerüljük a járdarepedéseket vagy mindig a jobb cipőnket vesszük fel először, fán kopogunk, pókot látni reggel bajt jelent. A világért sem haragítanánk magunkra az Isteneket.
…
A babonák az olyan dolgok közötti űrt töltik be, amelyeket irányíthatunk és amelyeket nem. Itt egy penny felveszed és szerencse ma végig Veled lesz. Senki nem akarja elszalasztani a jó szerencséjét, de ha elmondjuk 33-szor az segít? Valaki tényleg odafigyel rá? De ha senki nem figyel, akkor meg minek csináljuk ezt a sok furcsaságot? Minek? Hiszünk a babonákban, mert azt mindannyian nagyon jól tudjuk, hogy nincs mindenre válasz. És tudjuk, hogy az élet rejtélyes dolgokat tartogat. Ne becsüld le a voodoo-t akárhonnan is jön.”
Grace klinika