Született feleségek 7/3 – Boldogság

„Boldogság. Mindannyian vágyunk rá. És mind keressük is. Kicsi lányok a csokoládé ízében találják meg. Jól öltözött férfiak a közeli butikban fedezik fel. Kamasz fiúk egy csinos lánnyal való beszélgetésben tapasztalják meg. És aztán ott vannak a feleségek, akik addig képtelenek boldogok lenni, míg meg nem tudtak mindent, amit csak lehet a legújabb szomszédjukról.
…
Boldogság. Azt keresi, arra vágyik mindenki. Vannak, akik biztosra veszik, hogy megtalálják, ha végre haza költöznek. Vannak, akik azt hiszik, hogy megtalálják, ha barátra lelnek. Vannak, akik azt remélik, megtalálják, ha legyőzik a versenytársat. Aztán olyanok is vannak, akik már nem keresik a boldogságot, mert egy nap felnéznek és rájönnek, hogy mindvégig ott volt az orruk előtt.”

Született feleségek

 2013.10.15. |   0 |  Kategóriák: Sorozat Született feleségek |    Címkék:

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Charlotte Brontë

Charlotte Brontë a testvéri szeretetről

„Ebben a pillanatban villant belém, mit érezhetnek a testvérek egymás iránt. Életüktől elválaszthatatlan ez az érzés, semmilyen érzelmi megrázkódtatás nem tudja gyökerestül kiszaggatni, a civakodások megtaposhatják egy pillanatra, hogy utána annál elevenebb legyen. Ezt az érzést semmiféle szenvedély nem sem fojthatja el véglegesen, még az erős, igaz szerelem is legfeljebb csak versenyre kelhet vele.”

Charlotte Brontë

  • 2010.08.29.
  • 0
Grace klinika Sorozat

Grace klinika 5/21 – Sajnálom

„Mind emlékszünk arra, amikor kiskorunkban megharaptunk egy másik gyereket a játszótéren. Az óvónő azt mondta, kérjünk bocsánatot. És kértünk is, de nem őszintén. Mert az, akit megharaptunk meg is érdemelte. De ahogy idősebbek leszünk a bajt helyrehozni nem olyan egyszerű. Ha kinősz a homokozóból nem mondhatod csak úgy. Úgy is kell gondolnod. Persze amikor orvosok leszünk a sajnálom nem egy egyszerű szó. Vagy azt jelenti, hogy meghalsz és nem segíthetek. Vagy azt jelenti, hogy nagyon fog fájni.
…
Orvosként nem csinálhatjuk vissza a hibáinkat. És ritkán bocsátunk meg magunknak értük. Ez a mesterséggel jár. De emberként mindig jobban akarjuk csinálni, jobbak akarunk lenni, jóvá tenni a rosszat, akkor is ha lehetetlennek tűnik. Persze a sajnálommal nincs mindig vége. Talán mert túl sok mindenre használjuk. Fegyvernek. Kifogásnak. De ha tényleg sajnáljuk, ha jókor mondjuk ki, ha úgyis gondoljuk, akkor megteszi. Ha tettekkel mondjuk el, amit szavakkal nem tudunk. Ha jókor mondjuk, a sajnálom tökéletes. Ha jókor mondjuk, a sajnálom maga a megváltás.”

  • 2012.09.18.