teremtés

Tavaszi vers

Az ablakhoz nyomul az orgona, az ablaküvegen át rám nevet, amit nem tudok megunni soha, a kékszemű tavaszi üzenet.

Gyerek leszek egy percre újra én, örökzöld időmből kipislogok, a létezés halhatatlan ívén a teremtésig visszacsusszanok.

Boldog részecske, együtt lüktetek, s kinyílok mohón, mint tavaszi ág, ledobjuk, unt kabátot, a telet, s szívemmel ver a születő világ.

Mert jó élni, e gyermeki hittel így fordulok én is a fény felé, s tudom, hogy majd a többi szelíddel lelkem földi jutalmát meglelé!

Csukás István