„A legboldogabb szerelemnek is megvannak a viharai, akár azt is lehetne mondani: éppen annyira él rettegéseiből, mint ujjongásaiból.”
Stendhal
Grace klinika 10/9 – Bocsánat
„Az orvosok sosem hibázhatnak. Egy rossz döntésből is nagy baj lehet. Persze nem szándékosan csináljuk. Senkit nem akarunk bántani. De néha így alakul. Időnként hibázunk. És sajnáljuk, hogy ha hibázunk. Nem mintha a bocsánat kérés számítana. Már nem számít. Bármennyire is sajnáljuk, már nem számít.
…
Mind teszünk dolgokat, amikre nem vagyunk büszkék. Tisztában vagyok ezzel. Tudom, hogy senki sem tökéletes. De hogy lehet ezzel együtt élni? Hogy lehet minden reggel felkelni, szembenézni a világgal, ha tudjuk, hogy jobbak is lehettünk volna? Jobbnak kellett volna lennünk. Elég, hogy sajnáljuk? Egy bocsánat kérés tényleg begyógyítja a sebeket? Enyhíthet a fájdalmon? Helyrehozhatja a fájdalmat, amit okoztunk?”
Grace klinika
Victor Hugo a haragról
„Sohasem lehet tudni, honnan jön a váratlan. Az élet mélységei félelmetesek. Kis gyűlölet nincs. A gyűlölet mindig rettenetes. Nagyságát a legkisebb lényben is megőrzi, s mindig teljes marad. Az elefánt, ha egy hangya gyűlöli, veszélyben forog.”
Victor Hugo
Született feleségek 8/19 – Tervek
„Van az úgy, hogy bármilyen alaposan is tervezünk, a dolgok nem úgy alakulnak mint ahogy elvártuk. A makulátlan hírnéven folt eshet. A tiszta és világos magyarázat összezavarodhat. Az eszményi rend szanaszét hullhat egy villanás alatt. És lehet, hogy végül egy valaki fizet a bűnért, amiről mindenki azt gondolta, hogy közös volt.
…
Igen, mindannyian szövünk terveket az életben. De terveink néha nem úgy alakulnak mintahogy elvártuk. Segítő szándékunkkal csak ártunk egy kapcsolatnak. Kísérletünkkel, hogy utána nyúljunk a másiknak csak még messzebb taszítjuk. Azzal, hogy leásunk a múltba lehet, hogy a jelenünket gazdagítjuk. Ám vannak olyanok is, akik nem hajlandók lemondani a terveikről akármilyen rosszul is alakuljanak.”
Született feleségek
Gyilkos elmék 6/20 – Antonio Porchia a gyászról
„Az ember, ki nem gyászol aligha él.”
Antonio Porchia