„Igen, emlékszem a világra, minden apró részletére. De legfőképpen arra, hogy mennyire féltem. Micsoda pazarlás. Tudják, aki félelemben él, nem is él igazán. Bárcsak el tudnám ezt mondani azoknak, akiket hátrahagytam. De vajon használna nekik? Valószínűleg nem. Mostmár belátom mindig lesznek olyanok, akik szembeszállnak a félelmeikkel és lesznek olyanok, akik inkább megszöknek előle.”
Született feleségek
„A sebek a múltra emlékeztetnek, de nem kell meghatározniuk a jövőt.”
Gyilkos elmék
„Minden tavasszal eszünkbe idéződik. Emlékeztet rá minden nyíló rózsa. Minden virágzó napraforgó. Minden bimbódzó liliom. Gyönyörű hely ez a világ. De sajnálatos módon tele van olyan emberekkel, akik ocsmány dolgokat művelnek. Egyfolytában.
…
A világ tele van olyanokkal, akik ocsmányságokat művelnek. Hogy miért viselkednek így? Valaki hazudik, hogy el ne veszítse, amit szeret. Valaki odavág, mert retteg a jövőtől. Van aki falakat épít, mert tele van megbánással. Igen. Mindenkinek megvan rá az oka, hogy miért tesz ronda dolgokat. És ha egyszer rájövünk, hogy mi az, talán képesek leszünk megfékezni.”
Született feleségek
„Csak egy igazság létezik. A változatai valótlanságok.”
Felhőatlasz
„Sokat kérünk a betegeinktől. Elaltatjuk őket. Felvágjuk őket. Az agyukban és a beleikben turkálunk éles szerszámokkal. Elvárjuk, hogy vakon bízzanak bennünk. Fura mód épp a bizalom az, ami egy sebésznek nehéz. Mert azt tanuljuk már a kezdetektől, hogy csak magunkban bízhatunk. Csakis a saját ösztöneinkre számíthatunk. Az egyetlen, amire támaszkodhatsz a saját tudásod. Míg egy nap kilépsz a tanteremből be a műtőbe. Körülvesznek az emberek. Egy csapat. Egy csapat, amelyre támaszkodnod kell, akár bízol bennük, akár nem.”
Grace klinika