„A boldog emberek nem sokat tudnak az életről. A fájdalom az emberek nagy nevelője.”
Anatole France
Született feleségek 6/13 – Barátok
„A legsötétebb pillanatainkban mindannyiunknak szüksége van valakire, aki meghallgat. Van, aki ilyenkor egy barátságos szakemberhez fordul. Van, aki ráhagyatkozik arra, aki idősebb és bölcsebb nála. És olyan is van, aki azok társaságát keresi, akik tudják min megy keresztül. De a legtöbbünk számára semmi sem olyan terápiás hatású, mint egy jó hosszú beszélgetés egy pár jó baráttal.”
Született feleségek
Született feleségek 5/20 – Rejtegetés, titkok
„Az a helyzet, hogy mindenki csinálja. Néha egy felfordított párna segítségével. Máskor egy méretes cserepes növénnyel. Megint máskor egy ing begombolásával. Igen. Mindenkinek van mit rejtegetnie a fürkész tekintetek elől. Csak van, aki ügyesebb a valóság leplezésében, mint mások.
…
Az a helyzet, hogy mindenki csinálja. Mindenki próbálja leplezni, amit nem akar, hogy mások meglássanak. Asszonyok rejtegetik a kötődés iránti vágyukat. Férfiak titkolják a növekvő bizonytalanságukat. Feleségek palástolják mélységes megvetésüket. Hétköznapi emberek hogy rejthetik valós érzéseiket ilyen sikeresen véka alá? Nem kell hozzá más csak egy barátságos gesztus és egy terv.”
Született feleségek
Teréz anya a szavakról
„A kedves szavak lehet, hogy rövidek, és könnyű kimondani őket, de a visszhangjuk végtelen.”
Teréz anya
D. Carnegie a boldogságról
„A világon mindenki a boldogságot hajszolja – és van is egy biztos mód, amellyel megtalálhatjuk: ellenőrizzük a gondolatainkat. A boldogság nem a külső körülményeken,hanem a belsőnkön múlik. Nem az a tény tesz boldoggá vagy boldogtalanná, hogy mid van, kivagy, hol vagy, mit csinálsz – csakis az, hogy mit gondolsz minderről. Például két ember lehet ugyanazon a helyen, és teheti ugyanazt egyszerre, mindkettőnek nagyjából ugyanannyi pénze és tekintélye lehet – mégis lehet az egyik szerencsétlen, a másik pedig boldog. Miért? A dolgok eltérő megítélése miatt. Éppen annyi boldog arcot láttam a pusztító hőségben napi hét centért izzadó és küszködő kínai munkások között, mint a New York-i Park Avenue légkondicionált hivatalaiban.”
D. Carnegie