"Szerelem. Az idegsebészek szerint az agy ugyanazon részeit aktiválja, mint a függőségek. Azt érezzük, hogy bármit megtehetünk. Bárkik lehetünk. Bármit elérhetünk. És ha belekóstolunk még többet akarunk.
...
A szerelem olyan, hogy ha jön, akkor nagyon jó. De ha nem, akkor nagyon fáj. És ha nem találjuk az egyensúlyt a jó és a rossz dolgok között, abba beleőrülünk."
Grace klinika
"Képzeljék el, hogy milyen életet akartak élni? És hogy kivel akarták leélni? A munkát, amire vágytak. Olyan életet élnek, amilyet megálmodtak maguknak? Így akartak élni? Ha felnőttek.
...
Nyissák ki a szemüket. Nézzenek jól körül. Na milyen? Tetszik, amit látnak? Emlékezzenek vissza, amikor kicsik voltak. Olyan életet élnek, amilyet elképzeltek maguknak? Vagy még mindig valami nagyobbról álmodoznak?"
Grace klinika
"Egy dolgot sokszor csináltam gyerekként anyám videójával. Szétszedtem apró darabokra. Aztán összeraktam. De óhatatlanul egy vagy két alkatrész kimaradt, amiről nem tudtam mire való. Mihez kezdjek azzal az alkatrésszel? Próbáljam meg visszarakni? Hátha újra működni fog? Vagy nézzem meg, működik-e a hiányzó alkatrész nélkül?
...
Ha valamit sokáig nélkülöznünk kell, könnyű elfelejteni, mennyire szükségünk van rá. Elfelejtjük, ami megvolt. Elfelejtjük milyen is volt vele élni és azt is, hogy mit akarunk. Hát ezért annyira fontos, hogy emlékeztessük magunkat, hogy emlékezzünk: azért mert tudunk élni valami nélkül, még nem feltétlenül muszáj."
Grace klinika
"Arra tanítjuk a rezidenseket, hogy ha patakopogást hallanak, akkor az alighanem ló és nem zebra. Azt jelenti, hogy a legnyilvánvalóbb válasz általában helyes. Mert így az orvos nem a rossz utat választja. Mert így maradunk közel az igazsághoz. És így menthetünk életeket. Részben ezért is vagyok jó sebész. Patakopogás, akkor ló. Én mindig lóra gondolok. Akkor is, ha nem kéne.
...
A dolgok nem mindig azok, aminek látszanak. Gyakran csak jelzik, hogy valahol mélyen nagyobb baj van. Tünetek. Vörös zászlók. A figyelmeztető jelek, amire oda kéne figyelnünk. Nem tehetünk úgy, mintha nem léteznének. A fájdalmas dolgok. A rossz dolgok. Amiket lehet, hogy már túl késő rendbe hozni."
Grace klinika
"Gyerekek. Kulcs. Családi fotoalbum. A lista, amit átveszünk magunkban elalvás előtt. Azok a dolgok vannak rajta, amit vinnünk kell vészhelyzet esetén. A lista megnyugtat bennünket. A gyerekek. A kulcs. A családi fotoalbum. Amikor tűz üt ki cunami idején. Amikor a föld tényleg megremeg. Emlékszünk a listánkra? Vagy csak igyekszünk elbújni?
...
Mi az, amit magunkkal viszünk baj esetén? Gyerekek. Kulcs. Családi fotoalbum. A lista semmit nem ér, ha a baj úgy kezdődik, hogy nem tudjuk, a férjünk megcsal-e azzal a nővel. Az egy egészen más földrengés."
Grace klinika
"1888. William Williams Keen volt az egyik első sebész aki sikeresen távolított el egy agytumort. Még hozzá nagyot. Utána is nézhetnek. Arról már kevesebbet szól a fáma, mikor ez a dupla Vilmos doktor úr nem járt sikerrel. Pedig biztos elveszített betegeket. Sebészként mindig fel kell készülnünk a veszteségekre. Főleg idegsebészként, ha nagy a tumor. Az ilyen csatákat épp olyan gyakran veszítjük el, mint ahányszor megnyerjük. A lényeg akár sikerül akár nem, hogy nem bukhatunk bele. Belebukni pedig csak úgy lehet, ha nem is küzdünk. Tehát addig küzdünk, ameddig csak lehetséges. ... Fejet fel irány az aréna. Nézz szembe az ellenséggel. Addig küzdj ameddig csak lehetséges. Sose engedd el. Sose add fel. Sose menekülj. Sose add meg magad. Küzdj a nemes célért. Csak küzdj. Míg ha egyértelműnek tűnik is, hogy szélmalomharcot folytatsz.
...
Miért próbálkozunk? Olyan hatalmas az akadály és alig van esélyünk. Nem lenne jobb feladni és hazamenni. Annyival könnyebb lenne az egész. De a vége az, hogy a könnyű nem dicsőség. A könnyűre nem emlékszik senki. A vérre emlékeznek, a csontokra és hosszú, gyötrelmes küzdelemre. Így lesz valakiből legendás hős."
Grace klinika
"Vannak kérdések, amelyekre nincs válasz. Például hova kerülünk, ha meghalunk? Azt tudom, mi történik fiziológiai értelembe, de azontúl mi is történik? Mi történik? Ezt kérdezzük magunktól, mikor már nagy a baj. Ezekre a kérdésekre nincs válaszunk. Őrjítőek. Ezért szeretem a munkámat. Gyerekeket gyógyítok és segítek a világra. Nincsenek kétségek, sem kérdések csak válaszok. Nyílt, pontos, egyértelmű válaszok. És élet. Gyönyörű, új élet. Remény a jövőre. Istenem, de hiányzik!
...
Sosem foglalkoztatott a halál utáni élet. Sokkal jobban érdekelt ez az élet. Mihez kezdjek vele? Hogyan hagyhatok nyomot? Valami újat akartam. Nyomot akartam hagyni, hogy az életem, az agyam a létezésem jelentsen valamit. Az viszont, amire eddig még sohasem gondoltam, amivel egészen eddig a pillanatig sosem foglalkoztam. Hogy ahhoz, hogy emlékezzenek ránk, hogy ahhoz hogy valami fontosat hagyjunk magunk után, el kell mennünk."
Grace klinika
"Mindenkinek van rejtegetnivalója. A titkainkat nem fedhetjük csak úgy fel. Különben megbántanak és mi is megbántunk másokat. El kell döntenünk, mennyit adunk ki. És az igazságot nem árulhatjuk el.
...
Nagyon ijesztő teljesen felfedni magunkat. A félelem miatt visszatartjuk magunkat. Akkora baj ez? Talán. Valószínűleg. Akkor is. Néha nem árt óvatosnak lenni. Vigyázni magunkra. Nem biztonságos csak úgy kiönteni az összes titkunkat. Nem fedhetjük fel az összes kártyánkat. Nem tárhatjuk fel magunkat Istennek és mindenkinek. Ha egyszer kiderül az igazság, nekünk kell szembenéznünk vele."
Grace klinika
"Van egy mondatunk arra, hogy ha valaki meghal. Amikor közöljük a hírt a családtagokkal. Azt mondjuk részvétem a veszteség miatt. Korrekt mondat, de semmit mondó. Egyáltalán nem fejezi ki, mi játszódik le bennünk. Együttérzést mutat, de anélkül, hogy végig kellene gondolnunk, hogy min mehetnek keresztül. Megvéd minket. Nem érezzük a fájdalmat. A sötét kegyetlen, szüntelen fájdalmat, ami elevenen felfalja az embert. És minden nap hálát adok ezért.
...
Ezt nem érthetjük. Ha csak egy kicsit éreznénk a szeretetből, az örömből és a reményből, aminek a betegek búcsút mondanak, képtelenek lennénk létezni. Tehát azt mondjuk: részvétem a veszteség miatt és reméljük, hogy jelent valamit. Egy apró kis támogtást. Egy kis békét. Egy kis lezárást. Valami jót. Egy apró kis szépséget a sötétség közepén. Egy váratlan ajándékot, épp amikor a legjobban kell."
Grace klinika
"Volt egy férfi Maine-ben, aki teljesen egyedül élt az erdőben 30 évig. Az utolsó remetének nevezték el. 30 év emberi érintés nélkül. Beszélgetés nélkül. De magányosabbnak érezte magát, mikor elhozták onnan, mint az erdőben bármikor. A társaság ellenére is lehetünk magányosak. És ez a magány felemészthet.
...
Az utolsó remete meglett és elhozták őt. Ki a nagyvilágba. Sokan szomorúnak találnák az életét. Tudta, hogy mindent összevetve mégha van is valakink vagy hatalmas forgatag vesz körül, magunk vagyunk. Az akire számíthatunk, a támaszunk, a bázisunk, csak magunk vagyunk. Ha erre rájövünnk az egyedüllétünk ... már egy döntés."
Grace klinika
"Ha trauma ér minket, testünk riadóztatja a védelmi rendszerét. Az agy egy pillanat alatt üzenetet kap, hogy katasztrófa történt. A vér odaáramlik, ahol a legnagyobb a baj. Beáramlik az izmokba, a tüdőbe, a szívbe, az agyba. Az agy dönti el, mit tegyen a test. Nézzen szembe a veszéllyel vagy meneküljön. Az egyetlen cél, hogy a test minél kevésbé sérüljön. De ami történt, lehet hogy visszafordíthatatlan. Ezt úgy hívjuk: sokk.
...
Amikor a sokk elmúlik. Amikor a test elfogadja, hogy trauma érte, akkor már nem kell védekeznie. Egy rémes pillanat. Sebezhető. A sokk reakció megvédett minket és lehet, hogy meg is mentett."
Grace klinika
"A memóriánk nem tökéletes. Nem teljes. Keverjük a dolgokat. Minden összefolyik. Sok helyen megfordultunk. És végül minden teljesen összemosodik. Pont úgy van ahogy ő mondta: a körhinta mindig csak forog.
...
A memóriánk nem tökéletes. Nem teljes. Keverjük a dolgokat. Minden összefolyik. Sok helyen megfordulunk.És végül minden teljesen összemosodik. De mit jelent ez? Mi marad nekünk? Mi kísért minket? Mi bánt? Mi fáj? Mi inspirál? Pont úgy van, ahogy ő mondta: a körhinta mindig csak forog, nincs kiszállás."
Grace klinika
"Azt mondják az élet nem ad második esélyt. De mi igen. A sebészek igen. Ha eltörik egy csont, mi összerakjuk. Ha valaki vérzik, mi megállítjuk. Ha megáll a szíve, újraélesztjük. De amíg mi adunk második esélyt a betegeknek, a sebészeknek többnyire senki sem ad. Mert azok a hibák, amiket mi követünk el néha sajnos végzetesnek bizonyulnak.
...
Nem könnyű adni egy második esélyt. De még nehezebb kérni egyet. Egy esélyt, hogy újra megpróbáljuk, amikor már többet tudunk. Mert már tanultunk. És meg akarjuk próbálni újra, másképpen. Helyrehozhatunk mindent és kijavíthatjuk a hibáinkat. Egy esély, hogy előlről kezdjük. Tiszta lappal."
Grace klinika
"A traumatológia szörnyű. Kaotikus. Egy vértócsává vált testet nézünk. Nehéz eldönteni, hogy hol kezdjük. Szerencse, hogy pár zseni kidolgozott egy protokollt, az LLK-t. Légút, Légzés, Keringés. Az LLK életmentő, így van időnk megoldani a többi bajt. Bár mindent megoldhatnánk intubálással.
...
Az LLK a tarumán jó módszer arra, hogy életeket mentsünk. De ez csak a kezdet. Ha a beteg légútja, légzése és keringése végre helyre állt, jöhet az igazi munka, a neheze. Nem tudjuk meddig tart megszüntetni a káoszt. Ha belekezdünk. Mert néha nem tudjuk, mi vár ránk. Nem tudjuk, milyen titkokat rejt az előttünk lévő test. És azt sem, hogy mikor letelik az idő van-e még mit megmenteni."
Grace klinika
"Szüntelen vérzés. Acidozis. Kihűlés. Jól tudjuk, mit jelent ez a kombináció. Úgy hívjuk a halál háromszöge, ahonnan nincs visszaút. Ez az a pillanat, ahol átváltunk kármentésre. Megállunk. Hátralépünk. Hagyjuk a testet pihenni és átgondoljuk van-e megoldás a káoszra, ami odabent tombol.
...
Ha a káosz alább hagy, vissza kell mennünk újra körbe nézni és megkérdezni magunktól: össze lehet még rakni ezt a testet? Ha jól végeztük a munkánkat igen. Eláll a vérzés, begyógyul a seb és a test újraműködik. De bárhogy is próbálkozunk, be kell látnunk, hogy van, amit nem lehet helyrehozni."
Grace klinika
"Anyám azt akarta, hogy így őrizzék meg. Az én emlékeim viszont egy kicsit mások. De biztos mindenki a maga módján emlékszik rá. Mintha nem is mindegyik ő lenne. Csak az emlék marad valakiből, ha meghal. De pont ez a baj. A memóriánk nem tökéletes, nem teljes. Keverjük a dolgokat. Minden összefolyik. Sok helyen megfordulunk és végül minden teljesen összemosodik. Pont úgy van, ahogy ő mondta: a körhinta mindig csak forog.
...
Azt mondják elnyomhatunk emlékeket. Lehet, hogy csak raktározzuk őket. Mert legyenek bármilyen fájdalmasak az emlékek, nincsen náluk értékesebb. Az életünk a kudarcainkra és sikereinkre is épül. Az emlékek formálnak minket."
Grace klinika
"... A sebészek sebezhetetlenek. Nem szeretünk védtelenek lenni. Mert pontosan tudjuk, milyen mély lehet egy seb. De a sebezhetőség nem az erő ellentéte, hanem szükséges dolog. Rá kell vennünk magunkat hogy megnyíljunk. Hogy megmutassuk magunkat. Hogy mindent beleadjunk. És imádkozunk, hogy elég legyen. Különben nem érünk célba."
Grace klinika
"Imádom a rejtvényeket kiskorom óta. A rekordom a pénteki new york times rejtvényénél 11 perc. 13 voltam. Próbálom megdönteni. Ez dicsekvésnek tűnt. Úgy értem, ha belekezdek egy rejtvénybe nem teszem le, amíg nincs kész. Szerintem a rejtvények miatt lettem orvos. Hiszen ez is egy nagy rejtvény. Összegyűjtünk minden adatot, felmérjük a bajt. Összpontosítunk. És végül megoldjuk. Az emberek keményebb diók. Nincs konkrét megfejtés. És nem is kapunk meg minden adatot.
...
A legtöbb rejtvénynél az utolsó információ a legfontosabb. Legyen az egy orvosi probléma. Vagy hogy kik vagyunk? Vagy hol a helyünk? Az utolsó információ a döntő. Ezért vagyunk olyan elégedettek, amikor megfejtettük a rejtvényt. Kivéve, ha mégsem az a jó megoldás. Ilyenkor azt kivánjuk bár bele se kezdtünk volna a rejtvényünkbe."
Grace klinika
"5 éves koromban anyám otthagyott a vidámparkban. Csak arra emlékszem, hogy az egyik percben még a körhintán ültem, a következőben pedig már sehol nem volt. Nem emlészem, hogy találtam meg. Arra sem emlékszem, hogy kerültem haza. De arra emlékszem, mi történt ezután. Azt mondta, ne aggódjak. Azt mondta, minden rendben lesz. Azt mondta, játszuk azt, csendben maradok. Tudtam, nem szabad kérdeznem semmit. Más különben szóltam volna, hogy ottmaradt a babám. Nagyon szerettem azt a babát, nem akartam otthagyni. Fura nem, ahogy a memória működik? Egyes dolgokra nem emlékszünk, míg másokat sosem felejtünk el. ... Nem mindig rossz dolog elveszni. Néha muszáj elvesznünk, hogy megtaláljuk egymást. És néha csak azért találjuk meg egymást, hogy újra teljesen elvesszünk. Nincs mindig hatásunk rá és könnyen lehet, hogy egyedül maradunk. Ahogy állunk a teraszon és visszanézünk az életünkre, amit magunk mögött hagyunk. El kell fogadnunk hogy vége elveszett, ahogy mi is. Nem tehetünk mást, minthogy nem mozdulunk, veszünk egy mély levegőt és csak várunk. Arra hogy legközelebb hova sodor minket a szél."
Grace klinika
"Azt nem tudhatja, idióta. Tőle ez akár élete legrosszabb napja is lehetne. Tudják mit szoktak mondani: Ki tudja lehet, hogy holnap elüt egy busz? Ez azért túlzásnak tűnik. Amíg egy barátunkat tényleg el nem üti egy busz. A lényeg az, hogy sosem tudhatjuk, hogy milyen nap vár ránk. ... Mindig, amikor azt hisszük, látjuk a jövőt, csak egy pillanatra is. Az megváltozik. A jövő néha képes teljesen gyorsan megváltozni és mi csak arról dönthetünk mi a következő lépés. Dönthetünk úgy, hogy félünk tőle. Csak állunk remegve és nem mozdulunk. Elképzelve a lehető legrosszabbat is. Vagy elindulhatunk az ismeretlen felé. És remélhetjük, hogy fantasztikus lesz."
Grace klinika
"Minden hatásnak van egy azonos erejű ellenkező irányú ellenhatása. A sürgősségi osztályon dolgozók ezt a saját bőrükön tapasztalták. Ejtőernyősök, redeósok. Emberek, akiknek a bátor lépéseik törött csontokhoz és zúzott lépekhez vezetnek. A sebészek megtanulják kezelni, hogy a nagy ötletük kudarcot vall. Összeszedjük a darabokat és megpróbáljuk összerakni őket. ... Az a helyzet a bátor lépésekkel, hogy ijesztőek. Lehet, hogy könnyekhez és törött csontokhoz vezetnek. És éppen ez teszi őket olyan átkozottul izgalmassá."
Grace klinika
"Néha egyszerűen muszáj elutazni. Egy új nézőpontért. De nem mindig látjuk, hogy szükségünk van-e új nézőpontra, mert hááát ahhoz új nézőpontra van szükség, hogy ezt belássuk. ... Nyissuk ki a szemünket. Mit látunk? Új lehetőségeket. Az új nézőpont új reményt is kínál? Ez a cél. Bár nem mindig alakulnak így a dolgok. Néha egy új nézőpont azt jelenti, meglátjuk, amit addig nem."
Grace klinika
"Az elmúlt 20 évben az orvosok egyik legfontosabb eszközévé az algoritmus vált. A beteg panasza bekerül egy dobozba és egy képlet segít eldönteni, mi a következő lépés. De mi van ha a panasz nem fér bele egy dobozba. Hááát hirtelen magunkra maradtunk váratlanul ezernyi választási lehetőséggel. ... Szóval mit csinálunk? Hogyan döntünk? Ha ott maradunk a sötétben. Mi a biztosíték rá, hogy nem követjük el a legnagyobb hibát valaki életében? Becsukjuk a szemünket, kizárunk mindent és mindenkit magunk körül. Imádkozunk, hogy a belső hangnak igaza legyen. Mert ha már döntöttünk, többé már nincs visszaút."
Grace klinika
"A sebészet szóló műfaj. Amikor egy szikével a kezünkben az asztalhoz lépünk, egyedül vagyunk. Csak magunkra számíthatunk. Mert bár egy egész csapat vesz körül minket, ami igazán számít az a mi felkészültségünk, döntéseink, eszünk, kezünk, mozdulataink. Minden csak rajtunk múlik. ... A sebészek megtanulnak egyedül dolgozni. Igazi szólisták. Magányosak a műtőben és azonkívül is. De az igazság az, hogy sosem vagyunk egyedül. A vállán állunk azoknak, akik előttünk jöttek. Ott állunk a kollégákkal akik segítettek, felkészítettek. A pillanatra, amelyért minden sebész dolgozik. Amikor minden a felkészültségünkön, a döntéseinken, az eszünkön, a kezünkön, a mozdulatainkon ... amikor minden csak rajtunk múlik."
Grace klinika
"A Harper-Avery díj az egyik legrangosabb díj, amit sebész kaphat. A jelölteket telefonon értesítik mindig ugyanakkor. Pénteken keleti parti idő szerint reggel nyolckor. Ami Seattle-ben hajnali öt. Az anyámat ötször is jelölték. Én már átéltem ezt. Ha megcsörren a telefon minden megváltozik. Hirtelen szupersztárrá válik. És ha nem ... azt nem tudom. Anyám szupersztár volt, őt mindig felhívták. ... Anyám nem hitte volna, hogy nyerni fog. Úgy gondolta, ez népszerűségi verseny és ő nem népszerű. Nő volt és medika és az arroganciáját félreértették az emberek. El sem merte képzelni, hogy esetleg még is nyerhet, mert annyira szerette volna. És amikor kimondták anyám nevét, őszintén megdöbbent. Elismerték a rengeteg munkáját és áldozatát. Majd hazajött és azt mondta, hogy nem nyerte meg a Harper-Avery-t, hanem kiérdemelte."
"Minden ébren töltött óra alatt átlagosan tizennyolcszor érintjük meg az arcunkat. Naponta körülbelül százszor tesszük ki magunkat valamilyen fertőzésnek. A fertőzés gonosz módon kihasználja a mindennapi szokásainkat. Terjed, ha megfogunk egy ajtót, egy asztalt, a lift gombját, egy tollat, egy poharat. Vagy pénzt. Csak annyit tehetünk, hogy megpróbáljuk megállítani a terjedését. Mert ha már terjed, általában a vírus győz. ... Köztudott, hogy az orvosok a legrosszabb betegek. Nem törődünk a tünetekkel, amíg össze nem esünk. Szeretjük azt hinni, hogy mások vagyunk, mint a betegeink. De egyikünk sem legyőzhetetlen. Végül szembe kell néznünk vele, hogy emberek vagyunk és hogy néha legnagyobbaknak is kell segítség."
"Tudjuk, hogy kik vagyunk? Tudjuk, hogy mi történt velünk? Így akarunk élni? Elég egy személy, egy beteg, egy pillanat, hogy az életünk örökre megváltozzon. Hogy megváltozzon a világnézetünk és gondolkodásunk. ... Tudjuk kik vagyunk? Tudjuk, hogy mi történik velünk? Így akarunk élni? ... Tudjuk, hogy kik vagyunk? Tudjuk, hogy mi történt velünk? Így akarunk élni? ... Tudjuk, hogy kik vagyunk? Tudjuk, hogy mi történt velünk? Így akarunk élni?"
Grace klinika
"Van egy szakasz, amit át kell vészelnünk szüléskor. És ez a legnehezebb része. Úgy nevezik az átmeneti szakasz. Nagyon keményen kell nyomni. És sokáig. Kimerülünk. Elfáradunk. És az erőfeszítésnek nincs látható eredménye. Ebben az átmeneti szakaszban úgy érezzük, nem bírjuk tovább. De csak azért, mert már olyan közel van a cél. ... Az átmenet mozgás. Az élet egyik részéből egy egészen újba. Olyan, mint egy hosszú, ijesztő sötét alagút. De ki kell jönnünk a másik oldalon. Mert ami ott vár Ránk, az csodás lehet."
"Tudják, hogy van farokcsontjuk. Az régebben farok volt. A rózsaszín rész a szemünk sarkában pedig egy harmadik szemhéj volt. A féreg nyúlvány régebben segített az emésztésben. Most semmit sem csinál. Az evolúció története arról szól, mit hagytunk hátra. Mitől váltunk meg. A testünk csak ahhoz ragaszkodik, amihez feltétlenül szüksége van. És ha valamit már nem használunk, lemondunk róla. Elengedjük. ... Miért olyan jó érzés megszabadulni dolgoktól? Kifakadni. Elengedni. Talán azért, mert amikor rájövünk, hogy mennyire kevés kell az életben maradáshoz akkor jövünk ár, milyen erősek is vagyunk valójában. Amikor már tényleg csak annyink van, amennyi kell. Hogy csak ahhoz ragaszkodjunk, ami nélkül nem tudunk élni. Ami kell. Nemcsak a túléléshez. Hanem a gyarapodáshoz."
Grace klinika
"A rák egy biológiai pidbull. Mindig harcolni akar, és lesből támad. Megvárja, hogy a test biztonságban érezze magát, hogy azt higgye, hogy erős és egészséges. A rák ekkor lép támadásba és csak nő és nő. A test nem észleli a veszélyt. ... Elbújhatunk a pidbull elől, de az csak ideig óráig segít. Csak egyféleképpen győzhetünk. Talpra kell állni. Ha szerencsénk van és élve megússzuk, szánjunk időt a ünneplésre. Mielőtt visszavesszük a páncélt, hogy megküzdjünk a következővel."