David Attenborough – A földi élet jövője

„A földi élet jövője attól függ, hogy képesek vagyunk-e cselekedni. Sokan egyénileg is megtesznek minden tőlük telhetőt, ám valódi sikert csak akkor érhetünk el, ha gyökeres változások mennek végbe a társadalomban, a gazdaságban és a politikában.”

David Attenborough

Grace klinika 3/13 – Remény

„Senki nem azt tervezi, hogy az élete csak úgy eltelik. Mind azt hisszük, hogy nagy emberek leszünk. És attól a naptól fogva, hogy eldöntjük, sebészek leszünk tele vagyunk szép reményekkel az új feladatokat és az embereket illetően, akiken segítünk majd. Hisszük hogy megváltjuk a világot. Szép reményeink vannak azzal kapcsolatban, hogy kik leszünk és hová jutunk. És egyszer ott leszünk.

Mind azt hisszük, hogy nagyok leszünk és csalódunk, ha a reményeink nem valósulnak meg. De néha a reményeink alaptalanok. Néha amire számítunk könnyen elhaványul amellett ami váratlanul ér. Miért ragaszkodunk a reményeinkhez? Mert amire számítunk az tartja bennünk a lelket. A reményeink tartanak talpon. Amire számítunk az csak a kezdet. Amire nem számítunk attól változik meg az életünk.”

Grace klinika

Született feleségek 3/5 – Gáncsvetés

„Gáncsvetés. Mindenki képes rá. Csak egyesek könyörtelenebbül csinálják, mint mások. Például azok akik bosszúra szomjaznak. Vagy akik  éheznek a szerelemre. Vagy akiknek feltett szándéka, hogy minden hidat felégessenek. És aztán ott vannak azok, akik egyszerűen csak akarnak valamit. Valamit, ami valaki másé.”

Született feleségek

Grace klinika 6/4 – Kötelesség

„Az élet kevés kötelességgel indul. Felesküszünk a zászlóra. Esküszünk, hogy visszavisszük a könyvet a könyvtárba. De ahogy öregszünk esküket teszünk, ígérgetünk, tele leszünk kötelességekkel. Nem ártani. Az igazat és csakis az igazat. Míg a halál el nem választ. És csak gyűlnek, csak gyűlnek míg mindenkinek mindent megígérünk és ráeszmélünk, hogy mi a kötelesség.

Ha sebész vagy mindenki utánad kap. Csak egy ígéretet teszünk. És hirtelen megfojtanak a kötelezettségek a betegeink felé, a kollégák felé, a gyógyítás felé. Így azt tesszük, amit minden normális ember, elfutunk az ígéreteink elől, hátha elfelejtik őket. De előbb vagy utóbb utol érnek. De néha a legrettegettebb kötelesség elől nem is éri meg elfutni.”