„Annyira megszoktuk, hogy mások előtt álarcot hordunk, hogy a végén magunk elől is álarc mögé bújunk.”
Francois de la Rochefoucauld
Gyilkos elmék 6/6 – Thomas Kemp a szeretetről
„A szeretet terhet nem érez, fáradságot nem szenved, többre vállalkozik, mintsem elbírná, lehetetlenséget nem ismer, mert azt állítja, mindenhez van ereje és minden lehetséges.”
Thomas Kemp
Grace klinika 2/19 – megbánás, karma, egyensúly
„Na jó. Néha napján még a legjobbak is hoznak elhamarkodott döntéseket, rossz döntéseket. Döntéseket, amikről tudjuk, hogy megbánjuk őket abban a pillanatban, abban a percben vagy legkésőbb mikor eljön a másnap reggel. Vagyis hát nem igazán bánjuk meg, mert legalább akkor abban a percben megpróbáltuk. De … de mégis valami legbelül arra sarkall, hogy őrültséget csináljunk. Valamit, amiről tudjuk, hogy úgyis megfordul és a visszájára sül el és mégis, csak azért is megtesszük. Csak arra célzok, hogy ki mint vet úgy arat. Azt kapjuk vissza, amit adunk. A karma az oka és akárhogy is nézzük a karma szívás. Megmondtam, a bosszú szar ügy.
…
Így vagy úgy a karmánk rákényszerít, hogy szembenézzünk önmagunkkal. Szembenézhetünk a karmánkkal vagy megvárhatjuk, hogy egyszer csak hátulról mögénk lopakodjon. Így vagy úgy, de a karmánk mindig ránk talál. És az igazság az, hogy sebészként nagyobb esélyünk van mint másnak, hogy az egyensúlyt magunk felé billentsük. Bárhogyan is próbálkozunk, nem menekülhetünk a karmánk elől, mert követ minnket. Azt hiszem nem panaszkodhatunk a karmára. Nem igazságtalan és nem is váratlan, csak helyre billenti az egyensúlyt. És mégha olyasmira készülünk is, amiről tudjuk, hogy ezáltal a karmának esélye van ellenünk fordulni. Nos azt hiszem egyértelmű, hogy mindenképp megtesszük”
Grace klinika
Grace klinika 5/16 – Hatalom
„Történik valami, mikor az emberek megtudják, hogy orvos vagy. Nem azt látják már benned, ami vagy hanem valami sokkal többet. Ilyennek kell lássanak minket. Isteneknek. Másképp olyanok lennénk, mint mások. Bizonytalanok. Ijedtek. Normálisak. Eljátszuk, hogy erősek vagyunk. Higgadtak maradunk. És titkoljuk, hogy nagyon is emberek vagyunk.
…
A betegek isteneknek tekintenek. Vagy szörnyetegnek tartanak, de valójában emberek vagyunk. Elrontunk dolgokat. Eltévedünk. A legjobbaknak is van rossz napjuk. Mégis tovább lépünk. Nem ülünk a babérjainkon és nem az eddig megmentett életeknek örülünk. Mert mindig van valaki, akin segíteni kell. Kényszerítjük magunkat, hogy próbálkozzunk. Tanulunk. Azt remélve, hogy talán egy nap jobban hasonlítunk majd az istenekre, akikre a betegeinknek szüksége van.”
Grare klinika
Grace klinika 5/14 – Szív
„Minden első éves orvostan hallgató tudja, hogy a gyors szívverés bajt jelent. Egy kalapáló szív bármit jelezhet. Pánikbetegségtől valami sokkal … sokkal komolyabbig. Egy kalapáló szív vagy egy kihagyott dobbanás titkos szenvedés jele is lehet. Vagy jelezhet egy románcot, ami a legnagyobb baj mind közül.
…
Úgy tűnik nincs befolyásunk semmilyen szinten a saját szívünkre. A körülmények hirtelen megváltozahtnak. Egy kis romantikától kiugrik a szívünk. De a pániktól is. A pánik leállíthatja a szív dobogását. Nem csoda, hogy az orvosok annyit küzdenek, hogy stabilizálják. Hogy lassú legyen. Állandó. Szabályos. Vagy a szívünk ne ugorjon ki a helyéből valami rettenetes hírtől félvén. Vagy mert amit várunk az valami egészen más.”
Grace klinika