„Nem azért szégyenkezünk, mert hibát követtünk el, hanem mert megaláztatásunkat mindenki látja.”
Milan Kundera
„Nem azért szégyenkezünk, mert hibát követtünk el, hanem mert megaláztatásunkat mindenki látja.”
Milan Kundera
„Sokszor az egészen apró dolgok nyújtanak biztonságérzetet. Például egy régi kedvenc lámpaoltás után, a szűkösebb napokra félretett tartalék vagy két összeillő bögre. De vannak idők, mikor ezek az apró vigaszok komoly kihívás elé kerülnek.
…
A biztonság érzése olyasmi, amit mindannyian keresünk. Legyen az a tudat, hogy vágyva vagyunk. Az uralom önnön félelmeink felett. Vagy hogy megleljük az erőt, hogy azt tegyük, ami helyes. Ám a biztonság érzetének veszélye abban áll, hogy néha bizony hamisnak bizonyul.”
Született feleségek
„Minden háziasszony tudja, hogy miután a vendégek elmentek, sok munka vár még rá. És csak a legjobb barátok maradnak azután is, hogy a mulatságnak vége, hogy a kupit eltakarítsák. Segítenek a cipekedésben. Beszállnak a munkába, hogy könnyítsenek a terheken. És a legkellemetlenebb feladatokat is vállalják. És persze nincs kellemetlenebb feladat, mint megszabadulni egy hívatlan vendégtől. … Így bizony, csak a legjobb barátok maradnak, ha a mulatságnak vége, hogy a kupit eltakarítsák. Még akkor is ha az a kupi nagyobb mint, amit bevállaltak volna.
…
Csak a legjobb barátok maradnak azután is, hogy a mulatságnak vége, hogy segítsenek eltakarítani. Lemosni a bűnös lelkiismeret fájdalmát. Összeszedni egy széthulló házasság darabkáit. Elsöpörni a titkot őrző magányát. Igen, jó, ha vannak barátaink, akik segítenek rendbe szedni a romjainkat. De minden háziasszony tudja jól, hogy amint egy mocskot eltüntetünk jön a következő. És könnyen lehet, hogy máris ott találjuk magunkat ahonnan indultunk.”
Született feleségek
„Az ember akkor fél, ha nincs békességben önmagával.”
Hermann Hesse
„Egy sebész mindig a legrosszabb eshetőségekben gondolkodik. Nem engedjük meg magunknak, hogy a legjobbra számítsunk, mert túl sokszor van, hogy a legjobb elmarad. De olykor-olykor valami hihetetlen történik. És hirtelen a legjobb reálissá válik. És olykor-olykor megtörténik a csoda is. És minden józan ítélőképességünk ellenére reménykedni kezdünk.
…
Orvosként megszoktuk, hogy a betegeknek csak tényeket mondunk, de amit ők igazán tudni akarnak az az, hogy elmúlik-e a fájdalom. Hogy jobban lesznek-e. Hogy meggyógyulnak-e. A betegeink azt akarják tudni, hogy vajon van-e remény.De elkerülhetetlen, hogy szembetaláljuk magunkat a legrosszabb eshetőséggel. Ha a beteget cserben hagyja a teste és a tudomány által ismert összes gyógymód is csődöt mond, mikor a legrosszab eshetőség bekövetkezik, mi már csak a reménybe kapaszkodhatunk.”
Grace klinika