„A gyerekek, akiket nem szeretnek, felnőttek lesznek, akik nem tudnak szeretni.”
Pearl S. Buck
„A gyerekek, akiket nem szeretnek, felnőttek lesznek, akik nem tudnak szeretni.”
Pearl S. Buck
„Egy hirtelen becsapódás áldozatait a legnehezebb kezelni. Ők nem csak az ütközés miatt sérülnek, hanem utána is. A centrifugális erő mozgásban tartja őket. Kirepülnek az autóból át a szélvédőn. A belső szerveik a csontokhoz ütődnek. A testük újra és újra megsérül. Így sosem tudhatjuk, hogy valójában mekkora is az okozott kár. Míg meg nem állnak.
…
Nem készülhetünk fel egy váratlan csapásra, nem védekezhetünk, mert az beüt a semmiből és hirtelen az addigi életünk szerte foszlik örökre.”
Grace klinika
„Az emberi test minden sejtje kicserélődik átlagosan minden hetedik évben. A kígyókhoz hasonlóan a magunk módján mi is vedlünk. Biológiai értelemben új emberré válunk. Ugyanúgy nézünk ki, nagy valószínűséggel. A változás nem látható. Legalábbis legtöbbünkben. De mind megváltozunk teljesen és örökre. Ez normális.
…
Amikor azt mondjuk, az emberek nem változnak. A tudósok megőrülnek. Mert a változás gyakorlatilag az egyetlen, ami a tudományban állandó. Energia. Anyag. Mindig változik. Átalakul. Egyesül. Megnő. Elhal. Az a természetellenes, ahogy próbálunk nem változni. Az ahogy ragaszkodunk ahhoz, amilyenek a dolgok voltak. Ahelyett, hogy hagynánk őket annak, amik. Az, hogy a régi emlékekhez ragaszkodunk, ahelyett hogy újakat kreálnánk. Az ahogy igyekszünk hinni abban, minden tudományos jel ellenére, hogy az életben van, ami állandó. A változás folyamatos. Hogy hogy éljük meg a változást, tőlünk függ. Belehalhatunk. Vagy tekinthetjük új esélynek az életre. Ha kinyitjuk az ujjainkat. Engedünk a szorításon. Ellazulunk. A változás lehet adrenalin. Mintha bármelyik percben új esélyt kapnánk az életre. Mintha bármelyik percben bárki újjászülethetne.”
Grace klinika
„Senki sem ismeri igazán a többi embert. Legfeljebb azt feltételezheti róluk, hogy olyanok, mint ő.”
John Steinbeck
„Az élet igazi művészete egyensúlyozás az elengedés és a ragaszkodás között.”
Henry Ellis