Született feleségek 4/10 – Tettek

„A tornádó ahogy jött úgy ment. Egy férfi odaadta a kabátját egy szükséget szenvedő idegennek. Egy asszony élelmet osztott az arra járóknak. Egy kamasz összehozott egy kutyát az aggodó gazdájával. Ezek azok a dolgok, melyek súlyos katasztrófák nyomában történnek. Az emberek elkezdenek apró, jó cselekedeteket végezni. Megtesznek mindent, amit tudnak, hogy segítsenek. Még ha tudják is, hogy az nem lesz elég. … Igen. Nagy tragédiák után az emberek megtesznek mindent, amit tudnak, hogy segítsenek. Még, ha tudják is, hogy az nem lesz elég.

Hét nap telt el azóta, hogy egy tornádó végig söpört a Lilaakác közön. És a lakók azóta is életük széthullott darabjait szedegették. Néhányan értékes barátságokat mentettek meg. Mások színes historiákat tártak fel. Megint mások nem várt kihívással kerültek szembe. És végül volt egy fiatal lány, aki rábukkant egy oly régóta keresett igazságra. Csak azért, hogy azt kívánja, bár ne tette volna.”

Született feleségek

Richard Bach a szabadságról és boldogságról

„Ha annyira vágytok a szabadságra és az örömre, miért nem veszitek észre, hogy nem magatokon kívül kell keresnetek? Jelentsétek ki, hogy szabadok vagytok, hogy örömben éltek, és valóban úgy lesz! Cselekedjetek úgy, mint akiknek birtokában van a szabadság és az öröm, és valóban a tiétek lesz!”

Richard Bach

Született feleségek 8/6 – Paranoia

„Paranoia. Az irracionális félelem attól, hogy valaki üldöz és hogy bármelyik pillanatban lelepleződhetünk. A paranoia alattomosan kerít hatalmába és gáncsot vet minden lépésünknek. És mikor már azt hinnénk, hogy tiszta a levegő és elmúlt a veszély. A paranoia figyelmeztet rá, hogy sehol sem vagyunk igazán biztonságban. Valóban, az irracionális félelem attól, hogy valaki üldöz, és még ha reméljük is, hogy nem valós, könnyedén halálra rémíthet.

Paranoia. Irracionális félelem attól, hogy az egész világ ellenünk van. De nem paranoia többé onnantól, amikor rájössz, hogy valaki tényleg Rád vadászik.”

Született feleségek

Jack London a barátságról

„Az otthoni megszokott élet udvariasságát itt önzetlenséggel, kitartással és türelemmel kell helyettesíteni, így és csakis így juthat hozzá a kincset érő drágagyöngyhöz: az igaz barátsághoz. Sohase mondja azt, hogy „köszönöm”; éreztesse anélkül, hogy a száját kinyitná, és bizonyítsa, viszonozza tettekben. Vagyis szavak helyett a tett, holt betűk helyett az eleven szellem legyen szószólója.”

Jack London