„Csak amikor elég sötét van, látod meg a csillagokat.”
Martin Luther King
„Csak amikor elég sötét van, látod meg a csillagokat.”
Martin Luther King
„A természet kegyetlen. Mindenhol ragadozók olálkodnak. Azok, akikre nem kívülről támadnak, gyakran önmaguktól kell megmentenünk. A nőkre szeretnek a gyengébbik nemként gondolni. De a vadonban a nöstények sokkal ádázabbak is lehetnek, mint hím megfelelőik. A fészkünk megóvása a legősibb és legerősebb ösztön. És néha a legkielégítőbb is.”
Bosszú
„Az élet kevés kötelességgel indul. Felesküszünk a zászlóra. Esküszünk, hogy visszavisszük a könyvet a könyvtárba. De ahogy öregszünk esküket teszünk, ígérgetünk, tele leszünk kötelességekkel. Nem ártani. Az igazat és csakis az igazat. Míg a halál el nem választ. És csak gyűlnek, csak gyűlnek míg mindenkinek mindent megígérünk és ráeszmélünk, hogy mi a kötelesség.
…
Ha sebész vagy mindenki utánad kap. Csak egy ígéretet teszünk. És hirtelen megfojtanak a kötelezettségek a betegeink felé, a kollégák felé, a gyógyítás felé. Így azt tesszük, amit minden normális ember, elfutunk az ígéreteink elől, hátha elfelejtik őket. De előbb vagy utóbb utol érnek. De néha a legrettegettebb kötelesség elől nem is éri meg elfutni.”
„Nem úgy szeretlek téged, mintha rózsa, topázkő vagy égő szegfű lennél, mely tüzes nyilakat szór. Úgy szeretlek, ahogy a vak, mély homályban leledző dolgok szeretik egymást, lélek és árny közt, titokban. Úgy szeretlek, akár a növény, mely nem virágzik, és virágai fényét magába rejtve hordja. Szerelmed tette, hogy testemben él sötéten a fojtó, sűrű illat, amely felszáll a földről. Szeretlek, nem tudom, mikortól és mi végre, gőg és probléma nélkül egyszerűen szeretlek. Így szeretlek, mivel nem tudok másként szeretni, csak így, csakis e módon, hogy nincs külön te, nincs én, oly közel, hogy enyém a kezed a mellemen, oly közel, hogy pillád az én álmomra zárul.”
Patch Adams
„Egyesek úgy tartják, hogy az ember az alapján ítéltetik meg, hogy hogy élte az életét. Mások úgy, hogy hogy búcsúzik tőle.”
Született feleségek