Fekete István a vágyakozásról

„Mindig az kellene, ami nincs, mert ami van, az van, s ezzel már ki is esett a vágy játékos hálójából, bele a meguntság hétköznapi porába.”

Fekete István

Grace klinika 9/7 – Egymásnak teremtve

„Van olyan, hogy két embert valóban egymásnak szántak? Egymásnak teremtettek? Hogy igazi lelki társak? Szép lenne, ha igaz lenne, ha valahol mindenkire várna valaki és mindenki várna valakire. De nem hinném, ha így van.

Talán elhiszem ezt az egymásnak teremtve dolgot. Mért ne higgyünk benne? Komolyan? Ki ne vágyna még egy kis romantikára? Talán tennünk kell érte, hogy megtörténjen. Hogy azok legyünk, akiket valakinek teremtettek. Így legalább biztosan megtudjuk, hogy tényleg egymásnak vagyunk-e teremtve vagy mégsem.”

Grace klinika

Grace klinika 4/12 – Ember vs állat

„Szeretjük azt hinni, hogy racionális lények vagyunk. Emberiek. Tudatosak. Civilizáltak. Gondolkodók. De ha szétcsúsznak a dolgok – csak egy kicsit is – egyértelművé válik, hogy nem vagyunk jobbak az állatoknál. Befordul a hüvelyk ujjunk. Gondolkodunk. Felegyenesedtünk. Beszélünk. Álmodunk. De legbelül még mindig az ősi mocsárban dagonyázunk. Harapunk. Markolunk. Kikaparjuk az élelmünket a sötét hidegben, mint a varangyok és a lajhárok.

Mindannyiunkban ott lakozik egy kis állat, és ezt meg kell ünnepelni. Az állati ösztönünk hajt a kényelem, a meleg felé. Ketrecben vagyunk. Csapdában érezzük magunkat, de mégis mert emberek vagyunk tudjuk, hogy legyünk szabadok. Mindig vigyázunk egymásra. Vigyázunk a saját emberségünkre. És bár mindannyiunkban ott lakozik egy állat, az különböztet meg az állatoktól, hogy gondolkodunk, érzünk, álmodunk, szeretünk. És minden valószínűség ellenére, minden ösztön ellenére fejlődünk.”

Grace klinika