„A halál időzítése, mintegy történet vége, új értelmet ad mindannak, ami megelőzte.”
Mary Catherine Bateson
Grace klinika 6/12 – Gyógyulás
„A sebészet első szabálya. hogy kerüld a veszély forrásokat. Legyen tiszta a kezed. Apró a metszésed. És a seb védett. A kettes szabály pedig, hogy ha az egyes nem működik, próbálkozz mással. Mert nem lehet mindig mindent elkerülni. Néha a sérülés akkora, hogy vágni kell. Még pedig nagyot.
…
A műtőben a gyógyítás egy vágással indul. Egy metszéssel. A hús szakadásával. Sebet ejtünk az ép húson, hogy feltárjuk a betegséget. Kegyetlen érzés. És ellentmond a józan észnek. De működik. Ha vállaljuk a feltárást, a gyógyulás kedvéért. És ha vége, ha a metszést bezárták, várunk. Csak vársz. És reméled, hogy a beteg meggyógyul. Hogy nem rontottál tovább a dolgokon.”
Grace klinika
Grace klinika 3/3 – Álmok
„A sebészek többnyire vad és teljességgel valószínűtlen műtétekről álmodnak. Egy ember összeesik egy étteremben. Felnyitjuk egy vajazó késsel és szívbillentyűt egy faragott répa darabbal helyettesítjük. De olykor olykor egész másról álmodoznak. A legtöbb álmunk elillan az ébredéssel. Száműzzük az agyunk mélyére. De néha elhisszük. Hogyha elég erősen akarjuk, az álom folytatodik.
…
Az álom egyszerű. Az élvezet jó. És a dupla élvezet még jobb. A fájdalom rossz. És nincs olyan, hogy kevésbé fáj. De a valóság más. Az igazság az, hogy a fájdalom azért van, hogy eláruljon valamit. De csak kevés élvezet van, amit hasfájás nélkül kiélvezhetünk. De talán így van jól. Talán az a dolgok rendje, ha néhány álmunk örökre csak álom marad.”
Grace klinika
Bernard le Bovier de Fontenelle
„Vannak dolgok, amelyeket csak fele elménkkel kell hinnünk, a másik felét szabadon kell tartanunk, hogy szükség esetén az ellenkezőjüket is befogadhassa.”
Bernard le Bovier de Fontenelle
Grace klinika 5/21 – Sajnálom
„Mind emlékszünk arra, amikor kiskorunkban megharaptunk egy másik gyereket a játszótéren. Az óvónő azt mondta, kérjünk bocsánatot. És kértünk is, de nem őszintén. Mert az, akit megharaptunk meg is érdemelte. De ahogy idősebbek leszünk a bajt helyrehozni nem olyan egyszerű. Ha kinősz a homokozóból nem mondhatod csak úgy. Úgy is kell gondolnod. Persze amikor orvosok leszünk a sajnálom nem egy egyszerű szó. Vagy azt jelenti, hogy meghalsz és nem segíthetek. Vagy azt jelenti, hogy nagyon fog fájni.
…
Orvosként nem csinálhatjuk vissza a hibáinkat. És ritkán bocsátunk meg magunknak értük. Ez a mesterséggel jár. De emberként mindig jobban akarjuk csinálni, jobbak akarunk lenni, jóvá tenni a rosszat, akkor is ha lehetetlennek tűnik. Persze a sajnálommal nincs mindig vége. Talán mert túl sok mindenre használjuk. Fegyvernek. Kifogásnak. De ha tényleg sajnáljuk, ha jókor mondjuk ki, ha úgyis gondoljuk, akkor megteszi. Ha tettekkel mondjuk el, amit szavakkal nem tudunk. Ha jókor mondjuk, a sajnálom tökéletes. Ha jókor mondjuk, a sajnálom maga a megváltás.”