Bosszú 1/4 – Kétszínűség

„A legveszélyesebb fegyver, amit ellenünk fordíthatnak az a saját lelkünk. Kihasználják kételyeinket és bizonytalanságunkat, amik eleve ott lesnek ránk. Önmagunkhoz legyünk hűek vagy mások elvárásainak feleljünk meg? Ha őszinték és nyiltak vagyunk, szerethetnek minket feltétel nélkül? Van-e elég bátorságunk ahhoz, hogy kiadjuk magunkból a legbelsőbb titkainkat. Vagy a végén mind kiismerhetetlenek maradunk? Még magunk számára is?”

Bosszú

Grace klinika 11/4 – Emlékek

„Anyám azt akarta, hogy így őrizzék meg. Az én emlékeim viszont egy kicsit mások. De biztos mindenki a maga módján emlékszik rá. Mintha nem is mindegyik ő lenne. Csak az emlék marad valakiből, ha meghal. De pont ez a baj. A memóriánk nem tökéletes, nem teljes. Keverjük a dolgokat. Minden összefolyik. Sok helyen megfordulunk és végül minden teljesen összemosodik. Pont úgy van, ahogy ő mondta: a körhinta mindig csak forog.

Azt mondják elnyomhatunk emlékeket. Lehet, hogy csak raktározzuk őket. Mert legyenek bármilyen fájdalmasak az emlékek, nincsen náluk értékesebb. Az életünk a kudarcainkra és sikereinkre is épül. Az emlékek formálnak minket.”

Grace klinika

Született feleségek 4/17 – Barátság

„Van egy szertartás, amit a barátnőim évek óta gyakorolnak. Heti egyszer összeülnek kártyázni és megbeszélik ügyes-bajos dolgaikat. Persze van ezeknek az együttléteknek más jelentősége is, aminek semmi köze a pletykához vagy a pókerhez. Minden héten egyszer emlékezteti a barátnőimet egy alapvető emberi igazságra: nincsen fontosabb az időtálló barátságnál. Különösen egy állandóan változó világban.”

Született feleségek

Móricz Zsigmond az élet apró örömeiről

„A mindennapi hangyaharcban nincs pihenője az embernek az apró jelenségek és nagyszerűségek meglátására. Csak ha erei le vannak kötve, ha karcert szab rá a büntető végzet, akkor van ideje belemerülni olyan dolgok megnézésébe, melyek felségesebbek egész élete munkájánál.”

Móricz Zsigmond – A karcerben