„Az árulás akkor fáj a legjobban, ha azok követik el, akikben megbíztunk. … A bizalom nehéz ügy. Vagy a megfelelő emberben kell bíznunk vagy abban hogy a megfelelő ember nem tesz rosszat. … Ha a szívünkben bízunk, akkor kockáztatjuk a legtöbbet. Legjobb, ha az egyetlen, akibe megbízol, az saját magad.”
Bosszú
„Mindannyian tettünk olyasmit az életünkben, amit szégyellünk. Van amelyikünk a rossz férfiba szeretett bele. Van, aki elengedte az igazi nőt. Vannak, akik szégyent hoztak a szüleikre és akik cserben hagyták a gyermeküket. Igen mindannyian követünk el hibákat, amik lealacsonyítanak minket és szeretteinket. De van megváltás és minden jóvátehető, ha tanulunk a hibáinkból és fejlődünk.”
Született feleségek
„A sikeres gyakornokság kulcsa mindaz, amit feladunk. Az alvás, a barátok, a normális élet. Mindezt feláldozzuk azért a csodás pillanatért, a pillanatért amikor hivatalosan is sebészek leszünk. Néha napján persze úgy tűnik megéri meghozni azt a sok áldozatot. De azért vannak olyan napok is, amikor minden hatalmas nagy áldozatnak tűnik. És végül ott vannak az olyan áldozatok is, amikről magunk sem tudjuk miért szükségesek.
…
Egy bölcs ember egyszer azt mondta, hogy bármit megkaphatsz az életben, ha minden mást feláldozol érte. Ezt úgy értette, hogy mindennek megvan a maga ára. Így mielőtt csatába szállsz jó, ha átgondolod mit vagy hajlandó veszíteni. És túl gyakori, hogy ha azt tesszük, ami jól esik, akkor eltekintünk attól ami helyes. És ha beengedsz valakit, akkor le kell döntened a sok falat, amit életed során építettél. Persze a legnagyobb áldozatok azok, amiket nem látunk előre. Van, hogy nincs időnk terveket gyártani, döntést hozni, vagy felmérni az esetleges veszteségeket. Mikor ez történik, mikor a csata választ minket és nem fordítva, akkor kiderülhet, hogy az áldozat nagyobb, mint amit el tudunk viselni.”
Grace klinika
„Olyan ez az élet, mint valami dzsungel. Vadak élnek benne s marcangolják egymást és felfalják, akit lehet.”
Móricz Zsigmond
„A barátság igazi dicsősége nem az egymás felé kinyújtott kéz, nem a kedves mosoly, nem is a társaság öröme, hanem a lelki-szellemi megvilágosodás, amelyben részed lehet, amikor rádöbbensz, hogy egy embertársad hisz és bízik benned!”
Ralph Waldo Emerson