„Mi az, ami képessé tesz bennünket, hogy elérjünk egy célt, egy álmot? Csak ez a kis szó: akarom. Nincsenek leküzdhetetlen akadályok, csak emberek, akik nem hisznek az akadályok legyőzésében.”
Kurt Dimberger
Született feleségek 3/21 – Áldozatok
„Megeshet bárkival. Egy idős asszony gyanús léptek hall a sötét utcán. Egy üzletember meglát egy tükörképet a kocsija ablakán. Egy bolttulajdonos megérzi a hátának szegeződő pengét. És abban a pillanatban egy hétköznapi emberből áldozat válik. És a világ, ami oly biztonságosnak tűnt hirtelen megtelik ránk leső veszéllyel.
…
Bárki bármikor áldozattá válhat. Megsérülhet mások gonoszsága által. De ejtse a sebet egy fondorkodó volt feleség vagy egy pofon, amit vonzalmunk tárgyától kapunk. Eljön az a pillanat, amikor össze kell szednünk magunkat és tovább mennünk az úton. De ha erre képtelenek vagyunk, csak fohászkodhatunk a megmentésért.”
Született feleségek
Grace klinika 5/1-2 – Tündérmesék, rémálmok
„Mind emlékszünk a gyerekkori esti mesékre. A cipő illik Hamupipőkére. A békából királyfi lesz. Csipkerőzsika felébred egy csóktól. Egyszer volt, hol nem volt … és boldogan élnek, míg meg nem halnak. Tündérmesék, amolyan álmok. Csak az a baj, hogy a tündérmesék nem válnak valóra. Azok a mesék, amik egy sötét viharos éjjelen kezdődnek és rettenetesen végződnek, vagyis a rémálmok, azok általában valósággá válnak. Aki kitalálta a ‘boldogan élnek, míg meg nem halnak’ frázist egy jó nagy seggbe rúgást érdemelne.
…
Egyszer volt, hol nem volt… boldogan éltek, míg meg nem haltak. Ezek a mesék csak az álmaink. A tündérmesék nem válnak valóra. A valóság viharosabb. Zavarosabb. Ijesztőbb. A valóság sokkal érdekesebb, mint boldogan élni, míg meg nem halunk.”
Grace klinika
Francois de la Rochefoucauld a szerelemről
„Semmilyen álarc sem takarhatja el a szerelmet ott, ahol van, és nem színlelheti ott, ahol nincs.”
Francois de la Rochefoucauld
Grace klinika 11/11 – Halál
„Van egy mondatunk arra, hogy ha valaki meghal. Amikor közöljük a hírt a családtagokkal. Azt mondjuk részvétem a veszteség miatt. Korrekt mondat, de semmit mondó. Egyáltalán nem fejezi ki, mi játszódik le bennünk. Együttérzést mutat, de anélkül, hogy végig kellene gondolnunk, hogy min mehetnek keresztül. Megvéd minket. Nem érezzük a fájdalmat. A sötét kegyetlen, szüntelen fájdalmat, ami elevenen felfalja az embert. És minden nap hálát adok ezért.
…
Ezt nem érthetjük. Ha csak egy kicsit éreznénk a szeretetből, az örömből és a reményből, aminek a betegek búcsút mondanak, képtelenek lennénk létezni. Tehát azt mondjuk: részvétem a veszteség miatt és reméljük, hogy jelent valamit. Egy apró kis támogtást. Egy kis békét. Egy kis lezárást. Valami jót. Egy apró kis szépséget a sötétség közepén. Egy váratlan ajándékot, épp amikor a legjobban kell.”
Grace klinika