József Attila – szeretet

„Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám, de gondold jól meg, bántana, ha azután sokáig elkerülnél.”

József Attila

Grace klinika 7/22 – Túlélés

„Mindenki ismeri a mondást. Ez az egyik olyan dolog, amit a hetedikes fizika órán megtanulunk. Megszoksz vagy meghalsz. De a megszokás nem könnyű. Küzdeni kell az ellenféllel. Elhárítani a támadásokat. Előfordul, hogy ölnünk kell. Mindent megteszünk a túlélésért.

Megszoksz vagy meghalsz. Rengetegszer halljuk, a feladat mégsem könnyebb. A baj csak az, hogy emberek vagyunk és többre vágyunk, mint a túlélés. Szeretetre vágyunk. Sikerre vágyunk. A lehető legjobbak akarunk lenni. És keményen küzdünk mindezért. Másképp úgy élünk, mint a hullák.”

Grace klinika

Oltári nő – szerelem

„Garantáltan lesznek nehéz időszakok, és garantáltan lesz olyan, hogy egyikőnk vagy mindketten ki akarunk szállni. De garantálom, hogy ha nem kérem, hogy légy az enyém, azt életem végéig bánni fogom, mert a szívem mélyén érzem, hogy te vagy az igazi!”

Oltári nő

Mr. Robot 1/4 – Démonok

„Úgy tartják az ördög akkor a legerősebb, amikor elfordulunk. Mint egy program, amely csendben fut a háttérben, amíg mi mással sz*rakodunk. Démonoknak hívjuk őket, felhasználói interakció nélkül dolgoznak. Monitoroznak, naplóznak, értesítést küldenek. Az ősi ösztönök, elnyomott emlékek, öntudatlan szokások, mind velünk vannak, mindig aktívak. Igyekszünk helyesen cselekedni jól viselkedni, elhozni a változást, de az egész sz*rt sem ér. Mert a szándékaink lényegtelenek, nem a szándékok vezérelnek, hanem a démonok. … Hogy megijesztenek-e a reményteli pillanatok? Igen, hiszen ott vannak a démonok. Mert egy felhaszhnálói jóváhagyástól független parancs úgyis kirántja a talajt a lábam alól. Tovább folytatódik a hamis örömök és valós csapások körforgása. Ezt biztosra veszem. … A démonok sosem tétlenkednek. Folyton ügyködnek. Elcsábítanak. Manipulálnak. A markukban vagyunk. És hiába vagy velem, hiába hoztalak létre. A lényeg nem változik. Egyedül küzdünk a démonainkkal. És a legjobb amit remélhetünk, a reménysugarunk a küzdelem során, hogy ha kitörünk innen, akkor a túloldalon legalább ismerős arcok várnak.”

Mr. Robot