Vincent Van Gogh a határokról

„Nem mindig tudjuk megmondani, mi tart bennünket bezárva, bebörtönözve, szinte eltemetve, de mégis érez az ember bizonyos határokat, bizonyos kapukat. Bizonyos falakat. Mindez képzelet lenne, fantázia? Nem hiszem. Aztán felmerül az emberben a kérdés: Istenem! Sokáig tart ez még, mindig, mindörökkön örökké? Tudod, mi szabadít meg a fogságból? A mélységes, komoly szeretet. Ha vannak barátok, testvérek, szeretők, ez nyitja meg természetfeletti hatalommal, mágikus erővel a börtönt.”

Vincent Van Gogh

Grace klinika 12/7 – Kutatás

„Egy sebész dolga, hogy problémák után kutasson. Hogy megkérdezze mindenkitől, Önnek mi a baja? Előre kell látnunk a legrosszabb eshetőséget. Ha az a munkánk, hogy másokat jobbá tegyünk automatikusan a legrosszabbat keressük bennük.

A beidegződések ellen nehéz harcolni. Nagyon fontos, hogy nyitottak legyünk. Így tanulunk. Így fejlődünk. Megyünk előre. Amíg csak tudunk. Aztán hagyjuk, hogy a vágy fölénk kerekedjen. Aztán engedünk annak, ami helyes vagy jó vagy kielégít pillanatnyilag. De még akkor is mélyen legbelül többnyire tudjuk, hogy megfogjuk bánni.”

Grace klinika

Bosszú 3/21 – Rabság

„Rabságban. Fogva tartva. A szabadságtól megfosztva. 6 év telt el így a fiatalságomból. A javító intézetben sokan elvesztik a reményt. Számomra a rabság kezdőlökés volt a bosszúálláshoz, amire megesküdtem. Amint szabadulok megbüntetem azokat, akik megfosztottak a szabadságomtól.

A szenvedély fűtötte akarat megállíthatatlan. Idővel lendületbe jön és akkor a változás irányíthatatlanná válik. A hajlandóság így alakul át motivációvá. És egy gyermek esküje így válik valósággá.”