„Aki nem emlékszik a múltra, arra van kárhoztatva, hogy megismételje azt. Aki pedig nem akarja elfelejteni újra és újra átéli. … A múlt trükkös dolog. Néha kőbe van vésve. Máskor elnyeli az emlékezet. De ha túl sokáig vagy a sötét oldalon, ki tudja milyen szörnyeket ébresztessz fel?”
Bosszú
„A múlt gyakran fájhat, és elfuthatsz előle, de akár tanulhatsz is belőle.”
Az oroszlánkirály
„A biológia nagyban befolyásolja azt, ahogyan élünk. Születésünk percétől kezdve tudjuk hogyan vegyünk levegőt, hogyan együnk. Ahogy öregszünk újabb ösztönök jönnek. Védjük, ami a miénk. Megtanulunk versengeni. Menedéket keresünk. De legfőképp szaporodunk. De néha a biológia ellenünk fordul. Igen, a biológia néha megszivat.
…
A biológia szerint azok vagyunk, akik születésünkkor vagyunk. A DNS-ünk kőbe van vésve, nem változik. De nem csak a DNS-ünkből állunk. Emberek vagyunk. Az élet változtat rajtunk. Új vonásaink lesznek. Nem óvjuk úgy, ami a miénk. Nem versengünk. Tanulunk a hibáinkból. Szembe nézünk a félelmeinkkel. Így vagy úgy, de találunk módot, hogy többek legyünk mint a biológia. A veszélyes csak az, hogy túl sokat változunk. Annyira hogy magunkra sem ismerünk és visszatalálnunk nehéz lehet. Nincs iránytű, se térkép. Csak be kell csuknunk a szemünket, lépni egyet és remélni, hogy odaérünk.”
Grace klinika
„Mind emlékszünk arra, amikor kiskorunkban megharaptunk egy másik gyereket a játszótéren. Az óvónő azt mondta, kérjünk bocsánatot. És kértünk is, de nem őszintén. Mert az, akit megharaptunk meg is érdemelte. De ahogy idősebbek leszünk a bajt helyrehozni nem olyan egyszerű. Ha kinősz a homokozóból nem mondhatod csak úgy. Úgy is kell gondolnod. Persze amikor orvosok leszünk a sajnálom nem egy egyszerű szó. Vagy azt jelenti, hogy meghalsz és nem segíthetek. Vagy azt jelenti, hogy nagyon fog fájni.
…
Orvosként nem csinálhatjuk vissza a hibáinkat. És ritkán bocsátunk meg magunknak értük. Ez a mesterséggel jár. De emberként mindig jobban akarjuk csinálni, jobbak akarunk lenni, jóvá tenni a rosszat, akkor is ha lehetetlennek tűnik. Persze a sajnálommal nincs mindig vége. Talán mert túl sok mindenre használjuk. Fegyvernek. Kifogásnak. De ha tényleg sajnáljuk, ha jókor mondjuk ki, ha úgyis gondoljuk, akkor megteszi. Ha tettekkel mondjuk el, amit szavakkal nem tudunk. Ha jókor mondjuk, a sajnálom tökéletes. Ha jókor mondjuk, a sajnálom maga a megváltás.”
„Hálaadás. A pulykasütés ideje. A családi összejöveteleké. Az iskolai színdaraboké. Valamint a nagybevásárlásoké. És a stresszé.
…
Évente egyszer kicsit megállunk és számba vesszük mindazt a jót amiben részünk van. Hálát adunk a barátokért, akik megértenek. A szeretőkért, akik boldoggá tesznek. A gyerekekért, akik szót fogadnak nekünk. Igen. Mindig hálásnak kell lennünk azért, amit kapunk. Még akkor is, ha az csak egy lehetőség.”
Született feleségek