Móricz Zsigmond a sorsról

„Mindenkinek ki van jelölve egy sínpár, már a születésekor s azon kell haladnia és azon mehet, amerre visz… De vannak lelkek, akik át tudnak ugrani egyik sínről a másikra s akkor a más élete elől veszik el az érvényesülés útját… és az a másik leszorul, kiesik… az nem baj: fő, hogy jó sínre kerüljön valaki… és hagyja ott a maga régi nehéz útját.”

Móricz Zsigmond

Született feleségek 6/5 – Ítélkezés

„A vérünkben van, hogy ítélkezünk a körülöttünk élők felett. Elítélünk idegeneket az öltözetük miatt. A szomszédainkat azért, ahogy a kertjüket gondozzák. És a barátainkat azért, ahogy nyilvánosan viselkednek. Igen mindannyian örökösen ítélkezünk. Sose gondolván arra, hogy egy napon mi magunk lehetünk, akit megítélnek. … Igen, a vérünkben van, hogy ítélkezzünk a körülöttünk élők felett. És a vérünkben van az is, hogy másokat okoljunk a saját hibáinkért.

A vérünkben van, hogy ítélkezzünk a körülöttünk élők felett. Ha eleresztik a fülünk mellett a kívánságaikat azt gondoljuk tiszteletlenek. Ha nem figyelik a gyereküket árgus szemmel, levonjuk a következtetést, hogy alkalmatlan szülők. Ha csaláson kapjuk őket feltételezzük, hogy ismerjük az indokaikat. De mi történik akkor, ha végre megállunk egy percre, hogy a saját életünket tegyük mérlegre. Fájó lehet hátra tekinteni s látni, hogy mibe keveredtünk bele. És még annál is fájóbb rájönni, hogy nem áll szándékunkban kiszállni.”