„Nem abban van az élet mértéke, hogy mekkorát tud kérdezni az ész, hanem abban, hogy milyen nagyot tud felelni a szív.”
Charles Dupoint
„Nem abban van az élet mértéke, hogy mekkorát tud kérdezni az ész, hanem abban, hogy milyen nagyot tud felelni a szív.”
Charles Dupoint
„A biológia nagyban befolyásolja azt, ahogyan élünk. Születésünk percétől kezdve tudjuk hogyan vegyünk levegőt, hogyan együnk. Ahogy öregszünk újabb ösztönök jönnek. Védjük, ami a miénk. Megtanulunk versengeni. Menedéket keresünk. De legfőképp szaporodunk. De néha a biológia ellenünk fordul. Igen, a biológia néha megszivat.
…
A biológia szerint azok vagyunk, akik születésünkkor vagyunk. A DNS-ünk kőbe van vésve, nem változik. De nem csak a DNS-ünkből állunk. Emberek vagyunk. Az élet változtat rajtunk. Új vonásaink lesznek. Nem óvjuk úgy, ami a miénk. Nem versengünk. Tanulunk a hibáinkból. Szembe nézünk a félelmeinkkel. Így vagy úgy, de találunk módot, hogy többek legyünk mint a biológia. A veszélyes csak az, hogy túl sokat változunk. Annyira hogy magunkra sem ismerünk és visszatalálnunk nehéz lehet. Nincs iránytű, se térkép. Csak be kell csuknunk a szemünket, lépni egyet és remélni, hogy odaérünk.”
Grace klinika
„Egy ember valódi személyiségét nehéz kiismerni. Néha még magának az illetőnek is. Amiért is megkérdőjeleződik a jelleme, a célja, a létezése. Legtöbbünknek idővel felszáll a köd. Mások számára azonban maradnak megválaszolatlan kérdések. Amíg titkokat őrzünk a személyiségünket nem lehet teljesen megfejteni.”
„A bosszú ösztönöz legjobban a megbocsátásra.”
Scott Adams
„A barátság az egyetlen olyan kapcsolat, amely kölcsönös,
szabad választással jön létre. Nem velünk születik, mi teremtjük.
Nem fertőzi meg semmilyen testi kapcsolat, vagy érdek.
Nem akarunk egymástól semmit – egyszerűen csak jó együtt lenni.
A barátság születése mindig együtt jár azzal az érzéssel, hogy
találkoztunk már valahol. Hogy ismerem őt! Ez persze sejtelem,
nem biztos, hogy így van. Sosem tudhatjuk, mitől vagyunk
otthon egymásban. De ha a barátomhoz megyek: hazamegyek.”
Müller Péter