Bosszú 2/7 – Vezeklés

„A vezeklés áldozat. Önként vállalt büntetés, hogy megbánást mutassunk egy bűnért. Minél súlyosabb a bűn, annál nagyobb a magunknak okozott szenvedés. Egyeseknek a végső vezeklés a halál. Mások számára pusztán eszköz céljuk eléréséhez.
…
A megfelelő vezekléshez bűnbánatot kell mutatni a vétkünkért és azon kell igyekeznünk, hogy helyre hozzuk a kárt, amit az okozott. És  amikor az igyekezet eredménnyel jár, csak akkor kezdhetjük újra tiszta lappal. A kegyelem enged utat az új kezdethez.”

Bosszú

 2013.08.01. |   0 |  Kategóriák: Bosszú Sorozat |    Címkék:

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Grace klinika Sorozat

Grace klinika 13/16 – Lefagyás

„Lefagyunk. Megdöbbenünk. Nem forog a nyelvünk. Így hívjuk, ha a brilliáns agyunk egyszercsak leáll. Hiába készülünk fel rá, de ez az érzés hirtelen tör ránk. Váratlanul. Amikor megtörténik és leáll az agyunk. Ha kinyitjuk a szánkat, de nem jön ki hang. A jó hír az, … hogy megesik mindenkivel.
…
Lefagyunk. Megdöbbenünk. Nem forog a nyelvünk. Nem véletlenül történik ez. Nem találunk szavakat, ha a tét óriási és sok a vesztenivalónk. Megijedünk, hogy túl sokat mondunk vagy rosszat. De valójában az egyetlen rossz, amit mondhatunk, ha nem mondunk semmit.”

Grace klinika

  • 2025.03.09.
  • 0
Albert Camus

Albert Camus az életről

„Igazunkat, őszinteségünket, gyötrelmeink egész súlyát csak halálunk után ismerik el. Amíg élünk, ügyünk eldöntetlen marad, kételkedésnél egyebet nem kaphatunk az emberektől.”

Albert Camus

  • 2012.05.02.
  • 0
Grace klinika Sorozat

Grace klinika 3/14 – Eshetőségek

„Egy sebész mindig a legrosszabb eshetőségekben gondolkodik. Nem engedjük meg magunknak, hogy a legjobbra számítsunk, mert túl sokszor van, hogy a legjobb elmarad. De olykor-olykor valami hihetetlen történik. És hirtelen a legjobb reálissá válik. És olykor-olykor megtörténik a csoda is. És minden józan ítélőképességünk ellenére reménykedni kezdünk.
…
Orvosként megszoktuk, hogy a betegeknek csak tényeket mondunk, de amit ők igazán tudni akarnak az az, hogy elmúlik-e a fájdalom. Hogy jobban lesznek-e. Hogy meggyógyulnak-e. A betegeink azt akarják tudni, hogy vajon van-e remény.De elkerülhetetlen, hogy szembetaláljuk magunkat a legrosszabb eshetőséggel. Ha a beteget cserben hagyja a teste és a tudomány által ismert összes gyógymód is csődöt mond, mikor a legrosszab eshetőség bekövetkezik, mi már csak a reménybe kapaszkodhatunk.”

Grace klinika

  • 2011.10.11.
  • 0