„Kiskoromban apám azt mondta, az óceán a nagy menekülés. Később azt is megtanultam, hogy végtelensége titkokat rejthet és az enyémet is megőrzi. Olyan, mint a szerelem. Csöpögős, mindent elsöprő és néha erőszakos. De a rideg valóság az, hogy az óceán egy akadály, ami elválaszt minket szeretteinktől.”
Bosszú
„Mindig az kellene, ami nincs, mert ami van, az van, s ezzel már ki is esett a vágy játékos hálójából, bele a meguntság hétköznapi porába.”
Fekete István
„Anyám élete legszebb és legrémisztőbb percének nevezte. A műtőasztal végén állni és tudni, hogy az ott fekvő beteg élete csakis és kizárólag rajtad múlik. Mindenről álmodunk, mert az első ember, aki először szólózik egy műtőben, az nagymenő.
…
Egyedül lépünk be a világba és egyedül távozunk. És közben csupán annyi történik, hogy igyekszünk magunknak társat találni. Kell a segítség, kell a támasz. Másképp magunkra maradunk. Idegenek. Egymástól elvágva. És elfelejtjük, mennyire össze vagyunk kötve. Ezért hát a szerelmet választjuk, az életet. És így egy kis ideig egy kicsit kevésbé vagyunk egyedül.”
Grace klinika
„Annyira megszoktuk, hogy mások előtt álarcot hordunk, hogy a végén magunk elől is álarc mögé bújunk.”
Francois de la Rochefoucauld
„A hősöket a legkülönbözöbb okok miatt tiszteljük. Van akit a merészségért, van akit a bátorságáért, van akit a jóságáért, de rajongásunk oka leginkább az, hogy szívünk mélyén mind arról álmodunk, hogy egyszer minket is megment valaki. Na persze, ha a sors nem hoz össze a megfelelő hőssel, kénytelenek vagyunk mi magunk megmenteni magunkat.”
Született feleségek