Nelson Mandela a szabadságról II.

„A szabadsághoz nem elég, ha levetjük láncainkat: úgy kell élnünk, hogy ezáltal tiszteletben tartsuk és elősegítsük mások szabadságát.”

Nelson Mandela

Grace klinika 5/21 – Sajnálom

„Mind emlékszünk arra, amikor kiskorunkban megharaptunk egy másik gyereket a játszótéren. Az óvónő azt mondta, kérjünk bocsánatot. És kértünk is, de nem őszintén. Mert az, akit megharaptunk meg is érdemelte. De ahogy idősebbek leszünk a bajt helyrehozni nem olyan egyszerű. Ha kinősz a homokozóból nem mondhatod csak úgy. Úgy is kell gondolnod. Persze amikor orvosok leszünk a sajnálom nem egy egyszerű szó. Vagy azt jelenti, hogy meghalsz és nem segíthetek. Vagy azt jelenti, hogy nagyon fog fájni.

Orvosként nem csinálhatjuk vissza a hibáinkat. És ritkán bocsátunk meg magunknak értük. Ez a mesterséggel jár. De emberként mindig jobban akarjuk csinálni, jobbak akarunk lenni, jóvá tenni a rosszat, akkor is ha lehetetlennek tűnik. Persze a sajnálommal nincs mindig vége. Talán mert túl sok mindenre használjuk. Fegyvernek. Kifogásnak. De ha tényleg sajnáljuk, ha jókor mondjuk ki, ha úgyis gondoljuk, akkor megteszi. Ha tettekkel mondjuk el, amit szavakkal nem tudunk. Ha jókor mondjuk, a sajnálom tökéletes. Ha jókor mondjuk, a sajnálom maga a megváltás.”

Született feleségek 7/15 – Búcsú

„Sokféle módja van a búcsúzásnak. Vannak, akik kezet ráznak. Mások kedvesen integetnek. Néhányan pedig szeretik megölelni egymást. Aztán vannak olyanok is, akik nem hajlandóak távozni, míg valaki azt nem mondja nekik, hogy tűnés.

Elmenni sosem könnyű. De eljön az idő, amikor tovább kell lépnünk. Hogy hátunk mögött hagyhassuk a gyerekkort. Hogy lezárhassuk a múltat. Hogy jó szülők lehessünk. Igen. Búcsút venni sosem könnyű. Különösen azoknak, akiknek nincs hová menniük.”

Született feleségek